Hűűű, de elszaladt az idő, fél éve írtam utoljára! Gyorsan meg is nyugtatok mindenkit, hogy kutya bajom, illetve néha szokott ugyan kicsit fájni a derekam, de csak azért, hogy emlékeztessen a tornára, ha lazítanék egy kicsit :).
Szóval minden ok, dolgozom, napi minimum 2 órát autózok, heti egyszer focizok, sőt, mostanában már kétnaponta kocogni járok, 3-4 km-t szoktam szép lassú tempóban lenyomni.
Ha arra gondolok, hogy kb. egy évvel ezelőtt milyen kínok között kezdtem bele a blogírásba, el se hiszem! Annak idején az volt a konstans állapot, hogy 50 métert sem tudtam sétálni, a fekvés is gondot okozott, sőt két általam nagyra becsült idegsebész azon vitatkozott, hogy műtsenek-e vagy se... Nos, nem volt műtét, nem is bánom, mert szeretek nyugodtam aludni, a műtőasztalon meg biztos nem ment volna... Tuti rémálmaim lettek volna, ha közben igen érzékeny helyen babrálnak bennem.
Na persze nemcsak móka és kacagás az élet, nagyon komolyan megdolgoztam a mostani állapotomért, nem tudom elégszer leírni: gyógytorna, térdeplőszék, derékpárna, gurulóscipő és némi porcépítő készítmény. Ha már nem fáj az élet, sportolni is lehet, így kanyarodok végre mai bejegyzésem címéhez, először séta, aztán bicikli, később már jöhet a kocogás is. Persze az úszás a legjobb, ezt mondogatják a dokik is, de nem mindenki lakik egy fedett medence mellett, mint ahogy én sem, arról meg nem is beszélve, hogy én speciel úszás közben halálra unom magam... Idén még két sportot szeretnék ismét beiktatni, az egyik a síelés, a másik a squash. Egyiket sem írja fel receptre a doki kifejezetten porckorongsérves pacienseknek, de mit tegyek, ha ezeket a sportokat szeretem? :) Remélem hamarosan be is számolhatok a tapasztalataimról.
A kitartó olvasóknak köszönöm a látogatást, meg is lett az eredménye, csak megszületett egy új bejegyzés végre... Jobbulást mindenkinek! DQ
