Jó sport a hósport!

Első olvasásra nem tűnik idevalónak ez a cím, van is benne valami, hisz ki hallott már olyat, hogy a porckorongbaj klub tagjai sítáborba mennek? No, a végén majd kiderül a turpisság.

Kis családommal síelni voltunk az országhatáron belül, amit a mellékelt kép igazol is. Apropó lehet tippelni a pontos helyszínre a kép alapján, a nyertesek névsorát következő számunkban tesszük közzé. Szóval igen aktív napunk volt, én persze a friss CT és MR leleteimmel, valamint a kiújult derékfájásommal csupán a család sofőrjeként és fotósaként vettem részt az eseményen, de ez így is nagy eredmény, hisz két hónapja egyik pozíciót sem tudtam volna ellátni.

Sosem voltam nagy síbajnok, 23 évesen volt léc először a lábamon, de azért 1-2 évente eljárogattunk valahová pár napra. A síelés után a snowboardot is kipróbáltam, egyik jobb, mint a másik. Sok szép emléket és kemény kihívást kaptam ettől a sporttól, az erdő közepén kiesni a tányéros felvonóból páratlan élmény, nézni a 6 éves gyerekeket, amint lazán elhúznak mellettem önbizalomnövelő momentum, aztán sokadszorra azért is feljutni a hegycsúcsra már tényleg az, a hegytetőről letekinteni a völgybe, aztán le is siklani elmesélhetetlen...

Valószínűleg nem sokat használt dehidratálódó porckorongjaimnak ez a fajta tevékenység, főleg, ha most a nagyobb esésekre visszagondolok. Már az esés gondolatára is bevillanó nyekkenő porckorongkép hatására is arra a szomorú döntésre kell jutnom, hogy sajnálatos módon a snowboardomat sílécre kell cserélnem, az mégiscsak jobban passzol a porckorongsérvhez. Nem, eszem ágában sincs ezentúl a TV-ben nézni, ahogy mások síelnek, egy év múlva vígan fogok siklani a fehér lejtőkön!

Tekintettel arra, hogy idei utolsó kiadásunknak a végére értünk, tünetmentes boldog új esztendőt kívánok Mindenkinek! DQ

Derékfájást kaptam Karácsonyra!

Karácsonyi rövid kiadásunkat tartja a kezében (azaz a képernyőjén) a kedves Olvasó, bele is vágok, mert rögtön vége. Remek volt az idei Karácsony! Mindenki kapott ajándékba egy karácsonyi körutazást! 24-én verőfényes napsütés 16 fok, akárcsak Miamiban, 25-én megérkeztünk Londonba, hideg volt és esett, aztán mára hazaértünk és mindent ellepett a fehérség.

No, én kaptam egy komolyabb derékfájást is. No most ez vagy a gyógytorna hatása és akkor örülni kell neki, vagy a reggeli hólapátolás miatt van, örülni akkor is lehet, legalább nem csúsznak el a járókelők a ház előtt. Úgy fáj a derekam, mint a régi szép időkben! Lehet, hogy segített a hólapátolás is, de akkor is jó az irány, ugyanis a lábam már egyáltalán nem fáj. Azaz tettem egy nagy lépést a porckorongsérv felé vezető úton. Visszafelé. És nem is szeretnék megfordulni.

Mára ennyit! Békés karácsonyt!
DQ

Derékpárna választás

Jó hógolyózást mindenkinek! Szerencsére az egészségi állapotomban az elmúlt hetekben beállt javulás megengedi ezt a tevékenységet nekem is. Nem is beszélve a kevésbé szórakoztató, viszont rendkívül hasznos tevékenységről, ami a hólapátolás. Ebben is volt részem tegnap, jelentem, semmilyen fájdalmat nem okozott, sem a tevékenység közben és ma reggelre sem.

Úgy döntöttem, ma tovább folytatom a reklámtevékenységet és bemutatom a kedves Olvasónak azt a derékpárnát, amit én használok autóvezetés közben. Ha rákeresünk az interneten, masszírozóstól a McKenzie-n keresztül a memory derékpárnáig mindent találhatunk, akár vásárolhatunk is. Az árak kétezertől huszon-harminc-valahányezerig terjednek, ami, lássuk be nem könnyíti meg a döntést. Szeretek az interneten vásárolni, egyszerű, kényelmes, modern, de most mégsem ezt tettem. Mert ez esetben inkább a párna legyen kényelmes, mint a vásárlás...Tehát, besétáltam egy gyógyászati segédeszköz boltba, megnéztem a kínálatot, még a kocsiba is belepróbáltam, és megvásároltam egy nem túl drága verziót, aminek egy szalag-része is van, rajta egy kis ellensúllyal, a könnyebb beállítás miatt.. Azóta is meg vagyok elégedve vele. A színe sajna nem annyira passzol az autóhoz, de ezen könnyen túltettem magam, mert hogy ugye épp rajta ülök, nemde?

Fénykép: (az is lesz nemsokára)

Üdv, DQ

Reklám?

A minap kaptam egy hozzászólást, ami elgondolkodtatott kissé. A kedves Hozzászóló a nekem bevált gyógytornász elérhetőségét kérte. Amikor blogírásra adtam a fejem, az alapvető célkitűzésem az volt, hogy a tapasztalataimat, ismereteimet és érzéseimet megosszam a Porkorongbaj-klub sok-sok tagjával, ezzel is megpróbálni segíteni, illetve a klubon kívüli műkedvelőkkel, pont azzal a céllal, hogy eszükbe ne jusson belépni. Nem a reklámszakmába akartam betörni ezzel a bloggal. Szándékosan nem említettem konkrétan sem a rossz sem a jó tapasztalataim forrását, inkább arra szerettem volna rámutatni, hogy az általam átéltek szerint mire érdemes figyelni, amikor az ember orvost, gyógytornászt, vagy valamilyen segédeszközt választ. Elgondolásom szerint így segíthetek abban, hogy mindenki a saját szempontjai szerint a lehető legjobban válasszon.

De miért is ne nevesítsem azokat a jó példákat, akik/amik nekem is segítettek? Ennek jó esetben akár két pozitív hatása is lehet, a konkrétumokkal talán még hatásosabban támogathatom sorstársaimat, ill.nagyobb elismeréshez juthatnak azok, akik lelkiismeretesen segítenek a klubtagoknak túlélni.

No, akkor bele is vágok az első reklám-blokkba: Egyik ismerősöm ajánlotta, majd a fájdalomtól kettéhasadva a neten kutakodva én is rábukkantam a Súlypont Ízületlkinikára (link a jobb oldalon). Eme kettős hatás alatt telefonáltam, időpontot egyeztettem és elmentem. Nagyon pozitív élményben volt részem: szakértelem, kedvesség, türelem, alapos, ingyenes állapotfelmérés, mindenre kiterjedő magyarázat,... A magyar egészségügyben betegként edződve az általam elvártakat sikerült igen hamar túlteljesíteni. Ez "szerelem" volt az első látásra, azaz egyből megbeszéltük a következő "randit", kéthetente járok, személyre szabott gyakorlatokat kapok, telefonos segítséget is, ha valami gond lenne. A gyakorlatokat szeretem, nem sok, nem kevés, vannak kifejezett kedvenceim is, és ami a legfontosabb, amikor először ott voltam, fájdalomcsillapítózva iszonyú fájdalmaim voltak, most pedig gyógyszer nélkül kettesével szedem a lépcsőket oda és vissza is. Szóval, nekem bejött, lájkolom!

Hagy meséljek el egy olyan estet is, ami oly példátlan volt, hogy kikerekedett szemmel voltam a tanúja: Valamilyen technikai zűrzavar folytán nem működött a POS termináljuk, így nem tudtak a vendégek kártyával fizetni. Minden egyes vendégnek felajánlották, hogy ha kártyával szeretett volna fizetni, akkor nem kell most fizetnie, majd fizet legközelebb. A teljes magyar szolgáltatóiparban nem tapasztaltam ehhez hasonlót, le a kalappal, úgyhogy jó szívvel merem ajánlani a Súlypont Ízületklinikát és személyesen a gyógytornászomat is, hisz szakmailag, emberileg és szolgáltatásban is maximumot nyújtanak:

Súlypont Ízületklinika
+36 1 3360336
Grenács Tímea

Hatásos gyógytornát Mindenkinek!
Üdv, DQ

Néha már fáj a derekam!

Szép napot mindenkinek!

Először: Köszönöm a hozzászólásokat, igyekszem reagálni rájuk.
Másodszor: Elnézést kell kérjek, hogy pár napja nem jelentkeztem, be fogom pótolni.
Harmadszor: Bele is vágok. A bepótolásba. Meg a reagálásba is.

Állapotomban komolyabb változás legutóbbi bejegyzésem óta nem állt be. Na most ennek örüljek vagy se? Nem kérdés, örülök, hiszen már viszonylag élhető az élet. Azért a keményebb megpróbáltatások - mint például egy helyben állni több, mint 5 percet - még mindig fájnak. De legalább már a nappali másik felében levő vezetékes telefon megcsörrenésekor nem kell rögtön azon gondolkodnom, hogy vajon ki hívott, mert hogy úgysem érek oda a 10. csöngésig se.

Örvendetes hír, hogy nemcsak a lábfájás múlogat, de a derekam is fájogat néha, ami a hozzáértők szerint jó jel. Viszont ez nem úgy zajlik, mint ahogy vártam, mint ahogy kialakult, azaz, hogy az egyik fájdalom elmúltával jelentkezik a másik. Hol a lábam fáj, hol a derekam, sőt akár együtt is. Annyira azért nem aggasztó a helyzet, hisz egyik fájdalom sem erős. Ha esetleg a kedves Olvasónak van ilyen irányú tapasztalata, szívesen veszem, ha megosztja velem, ill. a többi olvasóval.

Hamarosan újra jelentkezem.
Üdv, DQ