Jó sport a hósport!

Első olvasásra nem tűnik idevalónak ez a cím, van is benne valami, hisz ki hallott már olyat, hogy a porckorongbaj klub tagjai sítáborba mennek? No, a végén majd kiderül a turpisság.

Kis családommal síelni voltunk az országhatáron belül, amit a mellékelt kép igazol is. Apropó lehet tippelni a pontos helyszínre a kép alapján, a nyertesek névsorát következő számunkban tesszük közzé. Szóval igen aktív napunk volt, én persze a friss CT és MR leleteimmel, valamint a kiújult derékfájásommal csupán a család sofőrjeként és fotósaként vettem részt az eseményen, de ez így is nagy eredmény, hisz két hónapja egyik pozíciót sem tudtam volna ellátni.

Sosem voltam nagy síbajnok, 23 évesen volt léc először a lábamon, de azért 1-2 évente eljárogattunk valahová pár napra. A síelés után a snowboardot is kipróbáltam, egyik jobb, mint a másik. Sok szép emléket és kemény kihívást kaptam ettől a sporttól, az erdő közepén kiesni a tányéros felvonóból páratlan élmény, nézni a 6 éves gyerekeket, amint lazán elhúznak mellettem önbizalomnövelő momentum, aztán sokadszorra azért is feljutni a hegycsúcsra már tényleg az, a hegytetőről letekinteni a völgybe, aztán le is siklani elmesélhetetlen...

Valószínűleg nem sokat használt dehidratálódó porckorongjaimnak ez a fajta tevékenység, főleg, ha most a nagyobb esésekre visszagondolok. Már az esés gondolatára is bevillanó nyekkenő porckorongkép hatására is arra a szomorú döntésre kell jutnom, hogy sajnálatos módon a snowboardomat sílécre kell cserélnem, az mégiscsak jobban passzol a porckorongsérvhez. Nem, eszem ágában sincs ezentúl a TV-ben nézni, ahogy mások síelnek, egy év múlva vígan fogok siklani a fehér lejtőkön!

Tekintettel arra, hogy idei utolsó kiadásunknak a végére értünk, tünetmentes boldog új esztendőt kívánok Mindenkinek! DQ