JELEN (Döbbenet!) Tegnap látogatást tettem a gerincgyógyászat hazai fellegvárában, az Országos Gerincgyógyászati Központban (Budai Egészségközpont Szakkórháza). Persze nem látogató voltam, hanem vizsgálati alany. Egy jóhírű intézet elismert gerincspecialistájának a magánrendelésére fizettem be egy kört, mert kissé bizonytalan voltam az eddigi diagnózisok pontosságában és az ajánlott kezelések helyességében. Meg persze az is igaz, hogy kissé aggasztott a tét nagysága is, hisz ami a magyar egészségügyi rendszerben egy félvállról kezelt diagnózis, az az egyénnek állandósult fájdalom, életminőség romlás, hogy csak az enyhébb nyalánkságokat említsem.
Azzal kezdtük, hogy röviden beszámoltam az eddigi eseményekről, fájdalmakról, panaszokról és átadtam a leleteimet. Már az első kérdéstől padlót fogtam:
- "Miért CT-re küldték és nem MR-re?" A válaszom:
- "Erről fogalmam sincs, kérem, én ugye a páciens vagyok és nem az orvos."
- "Csak azért kérdezem, mert a CT egy röntgen technológián működő diagnosztikai rendszer, ami pontos képet alkot az emberi szervezet csontjairól, de sajnos a lágyrészek megítélése ez alapján messze nem annyira pontos, mint az MR alapján."
No, akkor kérem szépen, megmondaná nekem valaki, hogy miért CT-re küldtek? Erről egy régi vicc jut eszembe, hátha valaki nem ismeri:
Móricka szülei igen későn érnek haza a munkából, és látják, hogy Móricka a ház előtt az utcai lámpa fényében négykézláb mászkál és néz jobbra-balra.
- Móricka, te mit csinálsz ott?
- Keresem a kulcsomat.
- Hol hagytad el?
- A játszótéren.
- Akkor miért nem ott keresed?
- Mert ott sötét van...
Átfordítanám ezt az egészségügyre:
Doktor House nézegeti a magyar kollégája által kezelt beteg leleteit, aztán megkérdi:
- Milyen vizsgálatra küldte a porckorong gyanús beteget?
- CT-re.
- Miért nem MR-re? A CT-n nem látszik pontosan a porckorongok állapota.
- Mert az MR egy emelettel feljebb van...
Szóval, hamar kiderült, hogy a CT nem a legmegfelelőbb eljárás, de azért ezen is látszik valami, tehát nézzük meg. Persze az izgalmak még nem értek véget. Ugyanis kisvártatva kiderült, hogy a legnagyobb és legveszélyesebbnek tűnő porckorongsérvet az előző két kolléga észre sem vette ugyanazon a CT felvételen. Az egyik kolléga a lakóhelyem szerint illetékes kórház röntgen osztályának orvosa, aki kiadta a leletet. A másik kolléga a helyi ideggyógyász. Az nem lepett meg, hogy ő nem vette észre, hisz meg sem nézte a felvételeket, csak a röntgen orvos által írt leletet olvasta el.
Aztán, hogy három legyen, újdonsült, jól képzett orvosom megkérdezte, hogy mióta érzem a lábba sugárzó fájdalmat. Kb. 4-5 hete, hol erősebb, hogy gyengébb. Akkor SOS MR vizsgálatot (hogy lássuk pontosan a helyzetet) és 5 napos infúzió kúrát (hogy megszűnjön az ideggyöki compressio) javaslok és ha ezt követően sem szűnnek a fájdalmak, akkor el kell gondolkodnunk a továbbiakról, mert ha egy ideggyök több héten keresztül nyomás alatt van, akkor félő, hogy károsodik, esetleg elhal. Ugyanerre az információra a helyi ideggyógyász azt válaszolta a kérdésemre: "-Pihenjen"
Az egy dolog, hogy az infrastruktúrában komoly eltérés mutatkozik egy közkórház és a Budai Egészségközpont között, de hogy szakértelemben az egyik ég a másik meg a föld, az meglepett. Nem kicsit.
No, de most már jó kezekben vagyok, persze okvetlenül felmerül a kérdés: Mi lett volna, ha hamarabb eljövök ide? Vagy ha tetszik: Mi lett volna, ha nem jövök el ide?
MÚLT (gyógyfürdő kezelés): Az első röntgen után kaptam egy fürdő kezelést a helyi gyógyfürdőben, amit aztán többször meg is ismételtem. Általában, amikor a fájdalom jelentkezése után elértem ide, már tünetmentes voltam, de bíztam abban, hogy így is használ a súlyfürdő, a víz alatti torna és a masszázs. Egyszer a tangentort is kipróbáltam, kellemes volt, de nem éreztem vagy inkább nem értettem, hogy a gerincferdülésemnek és a derékfájdalomnak hogyan tesz jót ha befekszem a kádba és valaki a víz alatt slaggal locsolgat tetőtől talpig. A víz alatti akasztást (súlyfürdő) kimondottan hasznosnak tartottam, ha minden jól megy picit távolítja a csigolyákat egymástól. Valamint a vízibalettnek (víz alatti torna) is éreztem jótékony hatását, hisz néha olyan izmokat mozgattunk meg a gerinc mellett, melyek létezéséről sem tudtam. A masszázs viszont erősen függött a masszőr tudásától, meg hogy melyik lábbal kelt fel éppen, figyelembe véve, hogy 15 perc alatt nehéz csodát tenni. Felhasználtam ezen alkalmakat arra is, hogy az úszómedencében ússzak, gyógytornász tanácsára a páros kezes hátúszást próbáltam erőltetni, amit fejmerítős mellúszással felváltva végeztem, mert kissé fárasztó volt tolatós pillangót játszani.
Üdv,
DQ
2010. október 30., szombat
2010. október 29., péntek
Ma rövid leszek
Régóta gyanakodtam már, de ma bizonyos lett, a derékfájásnál sokkal nagyobb szélmalom a magyar egészségügy!!! Holnap bővülök, most egyelőre nem találom a szavakat...
Üdv, DQ
Üdv, DQ
2010. október 28., csütörtök
JELEN: pozitív változás! MÚLT: röntgen
JELEN (pozitív változás!): Ma reggel örvendetes változást tapasztaltam! Az ágyból való kikecmergésem lényegesen kevesebb időbe telt, mint az elmúlt napokban. Szinte kipattantam, már-már majdnem olyan friss voltam, mint egy hegyipatak! Végre ismét egy igazán jelentős haladást értem el a drogokról való leszokás óta! A kérdés most adott: a sok dologból, amit az elmúlt hetekben próbáltam, melyik volt, ami ezt a javulást eredményezte? Szép sorjában leírom, mikkel próbálkoztam.
- Gyógytornászhoz mentem
- Félretoltam a dolgozószobámban a nagy főnöki bőrszéket és betettem a helyére egy térdeplőszéket
- Rákaptam a biciklizésre
- Figyeltem rá, hogy egyenesen üljek (ez könnyű volt, minden más pozíció fájt kutyául)
- Lehetőleg nem ültem autóban (ha mégis, akkor megtámasztottam a derekamat)
- Egy hetes ágynyugalmat írtam fel magamnak
- Sőt, még valamelyik varázsló cég lámpáját is kipróbáltam
- És ami pici dolog, de fontos: pozitívan álltam az ügyhöz (na, jó, néha azért erőt vett rajtam a kétségbeesés, de többet nevettem a nyomoromon, mint sírtam)
Először is, a gyógytorna. Azt ugye még nem említettem, hogy közvetlenül a lábba sugárzó fájdalom kezdete előtt hallottam a McKenzie tornáról, amiről akkoriban nem tudtam, hogy mi fán terem. Így hát, megkérdeztem a reumatológusomat, hogy mit javasol ez ügyben, és javasolt egy konkrét személyt, akit fel is kerestem serényen. Rövid (10 perc) állapotfelmérést követően el is kezdtük a gyakorlatokat, és házi feladatot is kaptam, amit csak félig tudtam megcsinálni, ugyanis a második napon enyhén, a harmadik napon viszont igen erősen tapasztaltam azt a lábba sugárzó fájdalmat, amit még eddig sosem. A gyakorlatokat nem tudtam tovább csinálni, mert közben iszonyatos mértékűvé erősödött a fájdalom. A fájdalom bizonytalan volt, hol az ülőgumómon, hol a combom hátsó felén, hol a térdhajlatban és a vádliban éreztem, néha még a lábfejemben is. Mesebeli fájdalom volt ez, hol volt, hol nem volt, a flector tapasszal sem bírtam lekövetni, mert ha leragasztottam valahová, egyből átmászott a szomszédba. Volt amikor egyáltalán nem is fájt, hogy aztán villámként csapjon belém egy-egy mozdulatra. Elmentem egy másik gyógytornászhoz, akinél az állapotfelmérés egy teljes órán át tartott, először egy 2 oldalas kérdőívet kellett kitöltenem, aztán kaptam sok-sok kérdést, majd jött a vizsgálat, volt itt minden, fényképezés 4 oldalról egy kockás (négyzetrácsos) papír előtt, hajolgatás erre-arra, lábemelgetés, már amennyit bírtam belőle... Kaptam egy 2 óránként végzendő McKenzie gyakorlatot (mást mint korábban), valamint egy esti programot, ha még nem lenne... A 2 óránkénti gyakorlat fájdalomcsillapítónak sem volt rossz, az esti program pedig kifejezetten jól esett, csak rá kellett szánni az a fél órát.
Jótanács: Gyógytornász választáskor az állapotfelmérés alaposságából lehet következtetni a szaktudásra és a kezelés alaposságára. Külön érdemes figyelni, hogy elkérik-e a leleteinket és hogy mikor? A felmérés előtt vagy csak utána?
Folyt köv.
MÚLT (röntgen): No tehát, biztos, ami biztos elmentem röntgenre, levetkőztem, mosolyogtam, de a képen egyik sem látszott. Nem állapítottak meg újabb problémát, csupán a gerincferdülésem igazolódott. Reumatológusommal megbeszéltem, nincs nagy probléma, valószínűleg serdülőkori eredetű a gerincferdülés, nem nem súlyos, javítani nem lehet rajta, különben is nagyon sok embernek van. Felírunk egy kis gyógyfürdő kezelést, az majd jó lesz.
Újabb jótanács: Kéretik a gerincferdülést nem ilyen könnyen venni, az alábbiak miatt: a gerincferdülés következtében a gerinc rugalmassága csökken, így a terhelés fokozottan igénybe veszi a porckorongokat, ráadásul, a ferdülés miatt nem egyenletesen terhelődnek a porckorongok, hanem egyik oldalon jobban, mint a másikon.
Üdv, DQ
- Gyógytornászhoz mentem
- Félretoltam a dolgozószobámban a nagy főnöki bőrszéket és betettem a helyére egy térdeplőszéket
- Rákaptam a biciklizésre
- Figyeltem rá, hogy egyenesen üljek (ez könnyű volt, minden más pozíció fájt kutyául)
- Lehetőleg nem ültem autóban (ha mégis, akkor megtámasztottam a derekamat)
- Egy hetes ágynyugalmat írtam fel magamnak
- Sőt, még valamelyik varázsló cég lámpáját is kipróbáltam
- És ami pici dolog, de fontos: pozitívan álltam az ügyhöz (na, jó, néha azért erőt vett rajtam a kétségbeesés, de többet nevettem a nyomoromon, mint sírtam)
Először is, a gyógytorna. Azt ugye még nem említettem, hogy közvetlenül a lábba sugárzó fájdalom kezdete előtt hallottam a McKenzie tornáról, amiről akkoriban nem tudtam, hogy mi fán terem. Így hát, megkérdeztem a reumatológusomat, hogy mit javasol ez ügyben, és javasolt egy konkrét személyt, akit fel is kerestem serényen. Rövid (10 perc) állapotfelmérést követően el is kezdtük a gyakorlatokat, és házi feladatot is kaptam, amit csak félig tudtam megcsinálni, ugyanis a második napon enyhén, a harmadik napon viszont igen erősen tapasztaltam azt a lábba sugárzó fájdalmat, amit még eddig sosem. A gyakorlatokat nem tudtam tovább csinálni, mert közben iszonyatos mértékűvé erősödött a fájdalom. A fájdalom bizonytalan volt, hol az ülőgumómon, hol a combom hátsó felén, hol a térdhajlatban és a vádliban éreztem, néha még a lábfejemben is. Mesebeli fájdalom volt ez, hol volt, hol nem volt, a flector tapasszal sem bírtam lekövetni, mert ha leragasztottam valahová, egyből átmászott a szomszédba. Volt amikor egyáltalán nem is fájt, hogy aztán villámként csapjon belém egy-egy mozdulatra. Elmentem egy másik gyógytornászhoz, akinél az állapotfelmérés egy teljes órán át tartott, először egy 2 oldalas kérdőívet kellett kitöltenem, aztán kaptam sok-sok kérdést, majd jött a vizsgálat, volt itt minden, fényképezés 4 oldalról egy kockás (négyzetrácsos) papír előtt, hajolgatás erre-arra, lábemelgetés, már amennyit bírtam belőle... Kaptam egy 2 óránként végzendő McKenzie gyakorlatot (mást mint korábban), valamint egy esti programot, ha még nem lenne... A 2 óránkénti gyakorlat fájdalomcsillapítónak sem volt rossz, az esti program pedig kifejezetten jól esett, csak rá kellett szánni az a fél órát.
Jótanács: Gyógytornász választáskor az állapotfelmérés alaposságából lehet következtetni a szaktudásra és a kezelés alaposságára. Külön érdemes figyelni, hogy elkérik-e a leleteinket és hogy mikor? A felmérés előtt vagy csak utána?
Folyt köv.
MÚLT (röntgen): No tehát, biztos, ami biztos elmentem röntgenre, levetkőztem, mosolyogtam, de a képen egyik sem látszott. Nem állapítottak meg újabb problémát, csupán a gerincferdülésem igazolódott. Reumatológusommal megbeszéltem, nincs nagy probléma, valószínűleg serdülőkori eredetű a gerincferdülés, nem nem súlyos, javítani nem lehet rajta, különben is nagyon sok embernek van. Felírunk egy kis gyógyfürdő kezelést, az majd jó lesz.
Újabb jótanács: Kéretik a gerincferdülést nem ilyen könnyen venni, az alábbiak miatt: a gerincferdülés következtében a gerinc rugalmassága csökken, így a terhelés fokozottan igénybe veszi a porckorongokat, ráadásul, a ferdülés miatt nem egyenletesen terhelődnek a porckorongok, hanem egyik oldalon jobban, mint a másikon.
Üdv, DQ
2010. október 27., szerda
JELEN: Egy hét ágynyugalom, MÚLT: A kezdet kezdetén
JELEN (Egy hét ágynyugalom): Állapotomról annyit, hogy a derékfájástól kb. egy hónapja szabadultam meg, sajnos a hír nem örömteli, hisz cserébe kaptam egy olyan mértékű bal lábba lesugárzó fájdalmat, hogy fájdalomcsillapító nélkül sosem látott kínlódás volt minden mozdulat, de bedrogozva is fájdalmat jelentett a járás, ülés, fekvés egyaránt. Ilyen állapotban kellett bebújnom a CT szerkezetbe, megoldottam valahogy, mert kíváncsi voltam az eredményre. Amit sajnos aznap nem kaphattam meg, így további egy nap telt el reménykedve (de miben is?).
A sorstársaim és az anatómiailag képzettek számára ismerős lesz, a CT leletem a következőket tartalmazza: LV-SI közti rés szűkebb, LV-SI régióban mediális előboltosulás és meszes csőrképződés látható, az LIV-LV régióban a durazsákon benyomatot okozó medialis discus hernia látható. (Zárójelben megjegyzem, hogy az ideggyógyász az LIII-LIV közti porckorongra tippelt részben alapos vizsgálata után) Amint ezt a leletet megkaptam, információéhesen szaladtam vele az ideggyógyászhoz, hogy akkor most pontosan mi is a helyzet velem?
Hát nem laktam jól! Továbbra is információéhes maradtam, hiszen ha nem kérdezek semmit, akkor csak annyi információt kapok, hogy nem kell műteni. Feltolultak a kérdések: no, most ennek örüljek vagy ne? mégis mit kell tennem, hogy tünetmentes legyek? pontosan mi okozza a lábba sugárzó fájdalmat? szedjek-e fájdalomcsillapítót vagy inkább próbáljak leszokni róla? Megpróbálom szabatosan összefoglalni a hallott információkat, de így is rövid lesz: pihenjek, a fájdalomcsillapítóval kapcsolatban pedig szabad kezet kaptam. De hát doktornő, 6 hónapja nem dolgozom, itthon vagyok, többet pihenek, és azóta csak egyre rosszabb a helyzet... Akkor is pihenjek. Úgyhogy most egy hetes pihenőkúrán vagyok, napi 20 óra ágynyugalom, közben azon gondolkodom, mit tegyek, ha letelik az egy hét? Mivel szabad kezet kaptam a szakembertől, viszont sok-sok tanácsot laikusoktól, gondoltam majd én kigondolok valami remek rehabilitációs terápiát, mert nem szeretnék ebben az állapotban vegetálni.
Nem gondolom, hogy pár weboldal elolvasása után a téma szakértője lettem, szakemberek véleményét is kikérem (bízom benne, több sikerrel, mint korábban...). Gyógytornászt már próbáltam, kettőt is, egyik jobb, mint a másik, de tényleg! Tervbe vettem, hogy felkeresek egy igazi gerinc specialistát is, magánrendelés, nem olcsó, de inkább erre költök, mint később a műtétre. Folyt köv.
Hát nem laktam jól! Továbbra is információéhes maradtam, hiszen ha nem kérdezek semmit, akkor csak annyi információt kapok, hogy nem kell műteni. Feltolultak a kérdések: no, most ennek örüljek vagy ne? mégis mit kell tennem, hogy tünetmentes legyek? pontosan mi okozza a lábba sugárzó fájdalmat? szedjek-e fájdalomcsillapítót vagy inkább próbáljak leszokni róla? Megpróbálom szabatosan összefoglalni a hallott információkat, de így is rövid lesz: pihenjek, a fájdalomcsillapítóval kapcsolatban pedig szabad kezet kaptam. De hát doktornő, 6 hónapja nem dolgozom, itthon vagyok, többet pihenek, és azóta csak egyre rosszabb a helyzet... Akkor is pihenjek. Úgyhogy most egy hetes pihenőkúrán vagyok, napi 20 óra ágynyugalom, közben azon gondolkodom, mit tegyek, ha letelik az egy hét? Mivel szabad kezet kaptam a szakembertől, viszont sok-sok tanácsot laikusoktól, gondoltam majd én kigondolok valami remek rehabilitációs terápiát, mert nem szeretnék ebben az állapotban vegetálni.
Nem gondolom, hogy pár weboldal elolvasása után a téma szakértője lettem, szakemberek véleményét is kikérem (bízom benne, több sikerrel, mint korábban...). Gyógytornászt már próbáltam, kettőt is, egyik jobb, mint a másik, de tényleg! Tervbe vettem, hogy felkeresek egy igazi gerinc specialistát is, magánrendelés, nem olcsó, de inkább erre költök, mint később a műtétre. Folyt köv.
MÚLT (A kezdet kezdetén): Fiatalabb koromban tapasztalt még aznap elmúló reggeli derékfájástól eltekintve, mintegy 5 évvel ezelőtt kezdődött a herce-hurca, egy olyan derékfájással, ami pár nap alatt enyhült népi gyógymódok hatására (termálfürdő, úszás, mindenféle kenőcsök). Amikor ismételten jelentkezett, az előbb felsorolt gyógymódok mellett, gondoltam hasznos lehet, ha valami szakembernek is elpanaszolom a dolgot. Mivel akkortájt még fogalmam sem volt, hogy milyen orvos foglalkozik ilyen problémákkal, serény körbekérdezést követően kötöttem ki a reumatológusnál. Számomra ekkor derült ki, hogy a lakosság nagy része igen szorgalmasan jár reumatológushoz, ugyanis egy hónap múlvára kaptam időpontot. Gondoltam, sebaj, kivárom. Közben persze a már említett jól bevált termálfürdő-úszás-kenőcs terápiával pár nap alatt tünetmentes lettem, így amikor a reumatológus kezébe kerültem, vígan megcsináltam minden feladatot, amit kért, nem fájt semmi, akárhogy hajtogatott. A vizsgálat alapján enyhe gerincferdülést állapított meg, valamint biztos, ami biztos alapon elküldött egy röntgenre.
Korábban ígértem, hogy felhívom a kedves olvasó figyelmét az általam tapasztaltakra, hibákra, most ezt jótanács képében teszem meg: Nem javasolt tünetmentesen menni reumatológushoz, mert 1.) nem tud megállapítani semmit, mert minden vizsgálatra-próbára negatív a reakció, 2.) lehet, nem is vesz komolyan.
Sajna a magyar egészségügyi rendszer furcsaságai miatt én ezt a hibát mindannyiszor elkövettem, ahányszor a tüneteim elmúlása rövidebb ideig tartott, mint a várakozás a megkapott időpontra.
Üdv, DQ
2010. október 26., kedd
Időutazás: JELEN és MÚLT
Mindig is szerettem az időutazásos történeteket, most én is írok egyet. Minden egyes porckorongos blogbejegyzésem két részből fog állni.
Az első lesz a JELEN, amiben röviden leírom, hogy aktuálisan mi a helyzet velem, hol fáj, hol nem fáj, épp mivel kísérletezem a jobb lét érdekében. A JELEN-t az ideggyógyásznál tett legelső látogatásomtól fogom számítani.
A második rész lesz a MÚLT, melyben felidézem, hogyan is kerültem oda, ahol a jelenben vagyok. Próbálok majd kronológiailag korrekt maradni, és a mi nagyon fontos, ide már be tudom írni a tapasztalataimat is, azaz, mi az, amire feltétlenül figyeljünk oda, amit elhiggyünk és amit ne higgyünk el az orvosnak, amit javasoljunk, amit kipróbáljunk, stb, stb...
Üdv, DQ
Első bejegyzés - mi lesz ezután?
Széles mosollyal és baráti vállveregetéssel üdvözlök mindenkit a blogom születése napján és alkalmával! Örülök, hogy eme zord idő ellenére ilyen sokan megtiszteltetek jelenlétetekkel és olvasószemüvegeitekkel!
Első bejegyzésemben - mint ahogy a címe is sejteti - leírom, hogy mire lehet számítani ezen oldalakon, valamint - ahogy a címe egyáltalán nem sejteti - azt is megosztom Veletek, hogy hogyan támadt az az ötletem, hogy blogolásra adom a fejem.
Szép sorjában, a másodikkal kezdem: Mostanság derült ki, hogy egyik porckorongom annyira nem bírt magával, hogy elhagyta a helyét, ily módon kényszerített térdre, ill. ágyba. Röviden ez azt jelenti, hogy igencsak ráérek a múlton, jelenen, jövőn és egyebeken gondolkodni, és ha már gondolkodom meg is osztom a világgal (nem aprózom el) kusza gondolataimat. Én nemrég kupálódtam ki a témát illetően, pedig, ha mindazt, amit most tudok, 10 évvel korábban is tudtam volna, most nem feküdnék mozdulatlanul az ágyban. Ha már egy olvasómnak tudok segíteni a a komolyabb probléma megelőzősében, már megérte. Másik célja az írásomnak az, hogy ha egy hozzám hasonló helyzetben lévő olvasó téved ide, akkor talán abban tudok segíteni, hogy ne lássa a jövőt olyan sötétnek, mint amilyennek az adott egészségi állapotból kifolyólag teljesen jogosan tenné. Ennyit arról, hogy a blogolás hogyan fészkelte bele magát a fejembe.
Mire lehet itt kérem számítani? Életem legnagyobb szélmalomharcáról fogok beszámolni, ez az ami miatt ilyen rengeteg időm van most, ami miatt napjaim nagy részét (kb. 20 óra) ágyban töltöm, és amitől minden kedves olvasót szeretnék megkímélni. A napokban kaptam kézhez életem első CT leletét és rögtön meg is könnyeztem. A latinul folyékonyan kommunikálók számára egyből egyértelmű volt, hogy discus hernia, azaz porckorongsérv az, ami szélmalom képében kihozott a sodronyból. Ahogy a kedves olvasó is sejti, egy sztori kellős közepébe pottyant most bele. Ez már a történet ötödik évadjának a vége, így lehetőségem lesz arra, hogy párhuzamosan írjak a múltról és a jelenről. Ez engem máris izgatottsággal tölt el - remélem a kedves olvasót is - főleg azért, mert még nem tudni vígjáték vagy tragédia lesz a darab műfaja. Egyet azért szeretnék már az elején leszögezni: sok-sok megvalósítandó tervem van még az életben, amit így ágyból nehéz lenne menedzselni, így én természetesen mindent meg fogok tenni azért, hogy vígjáték legyen és az utolsó jelenetben ugrálva tapsolhassak a közönséggel.
Üdv, DQ
Első bejegyzésemben - mint ahogy a címe is sejteti - leírom, hogy mire lehet számítani ezen oldalakon, valamint - ahogy a címe egyáltalán nem sejteti - azt is megosztom Veletek, hogy hogyan támadt az az ötletem, hogy blogolásra adom a fejem.
Szép sorjában, a másodikkal kezdem: Mostanság derült ki, hogy egyik porckorongom annyira nem bírt magával, hogy elhagyta a helyét, ily módon kényszerített térdre, ill. ágyba. Röviden ez azt jelenti, hogy igencsak ráérek a múlton, jelenen, jövőn és egyebeken gondolkodni, és ha már gondolkodom meg is osztom a világgal (nem aprózom el) kusza gondolataimat. Én nemrég kupálódtam ki a témát illetően, pedig, ha mindazt, amit most tudok, 10 évvel korábban is tudtam volna, most nem feküdnék mozdulatlanul az ágyban. Ha már egy olvasómnak tudok segíteni a a komolyabb probléma megelőzősében, már megérte. Másik célja az írásomnak az, hogy ha egy hozzám hasonló helyzetben lévő olvasó téved ide, akkor talán abban tudok segíteni, hogy ne lássa a jövőt olyan sötétnek, mint amilyennek az adott egészségi állapotból kifolyólag teljesen jogosan tenné. Ennyit arról, hogy a blogolás hogyan fészkelte bele magát a fejembe.
Mire lehet itt kérem számítani? Életem legnagyobb szélmalomharcáról fogok beszámolni, ez az ami miatt ilyen rengeteg időm van most, ami miatt napjaim nagy részét (kb. 20 óra) ágyban töltöm, és amitől minden kedves olvasót szeretnék megkímélni. A napokban kaptam kézhez életem első CT leletét és rögtön meg is könnyeztem. A latinul folyékonyan kommunikálók számára egyből egyértelmű volt, hogy discus hernia, azaz porckorongsérv az, ami szélmalom képében kihozott a sodronyból. Ahogy a kedves olvasó is sejti, egy sztori kellős közepébe pottyant most bele. Ez már a történet ötödik évadjának a vége, így lehetőségem lesz arra, hogy párhuzamosan írjak a múltról és a jelenről. Ez engem máris izgatottsággal tölt el - remélem a kedves olvasót is - főleg azért, mert még nem tudni vígjáték vagy tragédia lesz a darab műfaja. Egyet azért szeretnék már az elején leszögezni: sok-sok megvalósítandó tervem van még az életben, amit így ágyból nehéz lenne menedzselni, így én természetesen mindent meg fogok tenni azért, hogy vígjáték legyen és az utolsó jelenetben ugrálva tapsolhassak a közönséggel.
Üdv, DQ
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)