JELEN (pozitív változás!): Ma reggel örvendetes változást tapasztaltam! Az ágyból való kikecmergésem lényegesen kevesebb időbe telt, mint az elmúlt napokban. Szinte kipattantam, már-már majdnem olyan friss voltam, mint egy hegyipatak! Végre ismét egy igazán jelentős haladást értem el a drogokról való leszokás óta! A kérdés most adott: a sok dologból, amit az elmúlt hetekben próbáltam, melyik volt, ami ezt a javulást eredményezte? Szép sorjában leírom, mikkel próbálkoztam.
- Gyógytornászhoz mentem
- Félretoltam a dolgozószobámban a nagy főnöki bőrszéket és betettem a helyére egy térdeplőszéket
- Rákaptam a biciklizésre
- Figyeltem rá, hogy egyenesen üljek (ez könnyű volt, minden más pozíció fájt kutyául)
- Lehetőleg nem ültem autóban (ha mégis, akkor megtámasztottam a derekamat)
- Egy hetes ágynyugalmat írtam fel magamnak
- Sőt, még valamelyik varázsló cég lámpáját is kipróbáltam
- És ami pici dolog, de fontos: pozitívan álltam az ügyhöz (na, jó, néha azért erőt vett rajtam a kétségbeesés, de többet nevettem a nyomoromon, mint sírtam)
Először is, a gyógytorna. Azt ugye még nem említettem, hogy közvetlenül a lábba sugárzó fájdalom kezdete előtt hallottam a McKenzie tornáról, amiről akkoriban nem tudtam, hogy mi fán terem. Így hát, megkérdeztem a reumatológusomat, hogy mit javasol ez ügyben, és javasolt egy konkrét személyt, akit fel is kerestem serényen. Rövid (10 perc) állapotfelmérést követően el is kezdtük a gyakorlatokat, és házi feladatot is kaptam, amit csak félig tudtam megcsinálni, ugyanis a második napon enyhén, a harmadik napon viszont igen erősen tapasztaltam azt a lábba sugárzó fájdalmat, amit még eddig sosem. A gyakorlatokat nem tudtam tovább csinálni, mert közben iszonyatos mértékűvé erősödött a fájdalom. A fájdalom bizonytalan volt, hol az ülőgumómon, hol a combom hátsó felén, hol a térdhajlatban és a vádliban éreztem, néha még a lábfejemben is. Mesebeli fájdalom volt ez, hol volt, hol nem volt, a flector tapasszal sem bírtam lekövetni, mert ha leragasztottam valahová, egyből átmászott a szomszédba. Volt amikor egyáltalán nem is fájt, hogy aztán villámként csapjon belém egy-egy mozdulatra. Elmentem egy másik gyógytornászhoz, akinél az állapotfelmérés egy teljes órán át tartott, először egy 2 oldalas kérdőívet kellett kitöltenem, aztán kaptam sok-sok kérdést, majd jött a vizsgálat, volt itt minden, fényképezés 4 oldalról egy kockás (négyzetrácsos) papír előtt, hajolgatás erre-arra, lábemelgetés, már amennyit bírtam belőle... Kaptam egy 2 óránként végzendő McKenzie gyakorlatot (mást mint korábban), valamint egy esti programot, ha még nem lenne... A 2 óránkénti gyakorlat fájdalomcsillapítónak sem volt rossz, az esti program pedig kifejezetten jól esett, csak rá kellett szánni az a fél órát.
Jótanács: Gyógytornász választáskor az állapotfelmérés alaposságából lehet következtetni a szaktudásra és a kezelés alaposságára. Külön érdemes figyelni, hogy elkérik-e a leleteinket és hogy mikor? A felmérés előtt vagy csak utána?
Folyt köv.
MÚLT (röntgen): No tehát, biztos, ami biztos elmentem röntgenre, levetkőztem, mosolyogtam, de a képen egyik sem látszott. Nem állapítottak meg újabb problémát, csupán a gerincferdülésem igazolódott. Reumatológusommal megbeszéltem, nincs nagy probléma, valószínűleg serdülőkori eredetű a gerincferdülés, nem nem súlyos, javítani nem lehet rajta, különben is nagyon sok embernek van. Felírunk egy kis gyógyfürdő kezelést, az majd jó lesz.
Újabb jótanács: Kéretik a gerincferdülést nem ilyen könnyen venni, az alábbiak miatt: a gerincferdülés következtében a gerinc rugalmassága csökken, így a terhelés fokozottan igénybe veszi a porckorongokat, ráadásul, a ferdülés miatt nem egyenletesen terhelődnek a porckorongok, hanem egyik oldalon jobban, mint a másikon.
Üdv, DQ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése