Első bejegyzés - mi lesz ezután?

Széles mosollyal és baráti vállveregetéssel üdvözlök mindenkit a blogom születése napján és alkalmával! Örülök, hogy eme zord idő ellenére ilyen sokan megtiszteltetek jelenlétetekkel és olvasószemüvegeitekkel!

Első bejegyzésemben - mint ahogy a címe is sejteti - leírom, hogy mire lehet számítani ezen oldalakon, valamint - ahogy a címe egyáltalán  nem sejteti - azt is megosztom Veletek, hogy hogyan támadt az az ötletem, hogy blogolásra adom a fejem.

Szép sorjában, a másodikkal kezdem: Mostanság derült ki, hogy egyik porckorongom annyira nem bírt magával, hogy elhagyta a helyét, ily módon kényszerített térdre, ill. ágyba. Röviden ez azt jelenti, hogy igencsak ráérek a múlton, jelenen, jövőn és egyebeken gondolkodni, és ha már gondolkodom meg is osztom a világgal (nem aprózom el) kusza gondolataimat. Én nemrég kupálódtam ki a témát illetően, pedig, ha mindazt, amit most tudok, 10 évvel korábban is tudtam volna, most nem feküdnék mozdulatlanul az ágyban. Ha már egy olvasómnak tudok segíteni a a komolyabb probléma megelőzősében, már megérte. Másik célja az írásomnak az, hogy ha egy hozzám hasonló helyzetben lévő olvasó téved ide, akkor talán abban tudok segíteni, hogy ne lássa a jövőt olyan sötétnek, mint amilyennek az adott egészségi állapotból kifolyólag teljesen jogosan tenné. Ennyit arról, hogy a blogolás hogyan fészkelte bele magát a fejembe.

Mire lehet itt kérem számítani? Életem legnagyobb szélmalomharcáról fogok beszámolni, ez az ami miatt ilyen rengeteg időm van most, ami miatt napjaim nagy részét (kb. 20 óra) ágyban töltöm, és amitől minden kedves olvasót szeretnék megkímélni. A napokban kaptam kézhez életem első CT leletét és rögtön meg is könnyeztem. A latinul folyékonyan kommunikálók számára egyből egyértelmű volt, hogy discus hernia, azaz porckorongsérv az, ami szélmalom képében kihozott a sodronyból. Ahogy a kedves olvasó is sejti, egy sztori kellős közepébe pottyant most bele. Ez már a történet ötödik évadjának a vége, így lehetőségem lesz arra, hogy párhuzamosan írjak a múltról és a jelenről. Ez engem máris izgatottsággal tölt el - remélem a kedves olvasót is - főleg azért, mert még nem tudni vígjáték vagy tragédia lesz a darab műfaja. Egyet azért szeretnék már az elején leszögezni: sok-sok megvalósítandó tervem van még az életben, amit így ágyból nehéz lenne menedzselni, így én természetesen mindent meg fogok tenni azért, hogy vígjáték legyen és az utolsó jelenetben ugrálva tapsolhassak a közönséggel.

Üdv, DQ