No, eddig tartott a tünetmentes új esztendő. A régi négykézlábas periódust idéző derékfájdalom tört rám. Bízom benne, hogy a korábban jelzett úton haladok, azaz "A végtagfájdalmat vissza kell vinni a derékba" című előadást látjuk. Sőt, részt veszünk benne. Azért mondom ezt, mert a fájdalom oka eddig ismeretlen. Ezek a fájdalmak nálam sosem úgy jelentkeznek, hogy egyértelműen meg lehessen állapítani az okot. Néha van azért olyan esemény, ami gyanús, pl. hajnal négyig táncolás után 2-3 nappal általában menetrendszerűen érkezik a derékfájás. De most nem buliztam hajnalig. Pedig milyen jó lett volna! No, mindegy,örömteli hír viszont, hogy a lábam egyáltalán nem fáj, tehát az iránnyal minden rendben.
Természetesen telefonos segítséget kértem kedvenc gyógytornászomtól, aki sürgősségi esetként kezelt. Mentőt azért nem küldött, de azonnal beillesztett az általában zsúfolásig telt naptárába. Bizonyára nagy kihívás voltam számára, hiszen holnap 2-3 interjúra megyek, még nincs állásom, no nem is lesz, ha négykézláb kell megjelennem. Nyújtó gyakorlatokat kaptam, amiket naponta többször kell csinálnom, hamarosan beszámolok az eredményről.
Szebb napot!
DQ
XXI századi Don Quijote-k vagyunk: másképp látjuk a világot, szélmalomharcolunk, néha kicsit őrültek is vagyunk... Az én modern kori harcaim közül a derékfájás elleni küzdelmem történetét szeretném megosztani Veletek e blogon, azzal szándékkal, hogy ha valaki időben olvassa ezeket a sorokat, akkor talán nem kerül olyan helyzetbe, mint én vagy sorstársaim. Néha nagyon kétségbeejtő a helyzetünk, de a legfontosabb, hogy nem szabad feladni! Üdv, DQ
2011. január 12., szerda
Derékfájást akartam, de ez mégiscsak túlzás!
Címkék:
derékfájás,
gyógytorna
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése