A módszer bevált

Nagy örömömre szolgál, hogy bejelenthetem, hogy a fáj-feszít-fáj-feszít... körforgásból sikerült kikecmeregnem. A 3 napos fájdalomcsillapító-kúra megtette hatását, azaz a fájdalmat csökkentette, ami által vélelmezem, hogy az izmok feszülése is alább hagyott. Azt gondolom, az is kellett ehhez, hogy a gyógytornát óvatosan azért de folytattam, folyamatosan csináltam a nyújtó gyakorlatokat, semmi erősítés, csak nyújtás, hogy a csigolyák távolodjanak egymástól.

Mára ennyit, jó éjszakát Mindenkinek!
DQ

Fáj-feszít-fáj-feszít...

Ma rövid leszek. Sorstársaim ismerik a címbeli folyamatot, miszerint ha megfájdul az ember dereka, akkor befeszülnek a hátizmok, ha befeszülnek a hátizmok, akkor még jobban fáj, tehát ismét feszülnek a hátizmok... Ebből a körből szeretnék most kikerülni, olyan formán, hogy fájdalomcsillapítót szedek pár napig. Mint korábban már írtam, nem igazán csípem a bogyókat, de olvastam valahol, hogy a fenti körből való kitöréshez használható. Hamarosan beszámolok az eredményről.

Addig is szép napot Mindenkinek!
DQ

Derekamban a helyzet változatlan

A cím elmondja a lényeget, de azért kifejtem bővebben is. A fájdalom jellege a szokásos, van egy alap fájdalom, ami mindig velem van, aztán erre jönnek még a bizonyos mozdulatokra rámtörő típusok, no meg a huzamosabban bizonyos testhelyzetekben előjövő fajták. A változatosságra nem lehet panaszom, hisz állandóan máshol fáj jobban, hol a jobb oldalon, hol a balon, volt, hogy a hátam felé indult, volt, hogy az ellenkező irányba, de legalább nem olyan unalmas. Ülni még mindig nem szeretek, pár perc után jelentkezik az erősödő fájdalom, így mindig gyorsan berekesztem az ülést.

Naponta négyszer nyújtó gyakorlatokat csinálok, no meg a McKenzie-t is, gyors javulásról nem tudok sajnos beszámolni. No, de nem szabad türelmetlenkedni, az irány jó, hisz már nem a lábam fáj, "csak" a derekam. Az meg nyilvánvaló, hogy ha 20 év alatt romlott el valami, akkor kell egy kis idő a megjavításhoz is, ha eltekintünk a hibás alkatrész cseréjétől.

Szebb napot!
DQ

Nem bírok ülni

Sikerült új tapasztalatot szereznem. Eddig az üléssel semmi gondom nem volt. Sőt sokszor felüdülést jelentett a többi pozitúrához képest. No, ez most megfordult. Már 5 perc ülést követően elkezdek fészkelődni (no azért nem kell heves fészkelődésre gondolni), de sehogy sem találok olyan ülő helyzetet, hogy ne fájjon a derekam egyre fokozódva.

Persze az interjúkat is lemondtam. Nem mintha attól tartottam volna, hogy négyütemű fekvőtámaszt kell majd csinálnom, de valahogy úgy éreztem, hogy nem tudnám hitelesen előadni a dinamikus új kolléga szerepet.

Rémálmomban így képzeltem: Felparkolok a járdára a reménybeli új munkaadóm irodája előtt, így ugyanis nem kell jobbra-balra forognom parkolás közben. Ahogy a nagy könyvben meg van írva korábban érkezem, már csak azért is, mert az autóból való kiszállás műveletének átfutási idejét, azt a röpke 10-12 percet belekalkulálom az érkezésbe. Kiszállás közben erősen reménykedem, hogy van lift a házban. A recepcióhoz megérkezve bejelentkezem, telefonálnak, türelmemet kérik, hellyel kínálnak. Köszönöm, inkább állok. De azt se sokáig. Megérkezik az interjúztató, üdvözlés, kézfogás, bemutatkozás után fogcsikorgatva követem. Próbálom tartani a tempót, közben ismét reménykedem. Egy közeli tárgyalóban. Megvan. Belépünk. Sehol egy ágy. Pedig már nagyon kéne. No, mindegy, sziszegve leülök. Mosoly az arcra, megy ez, otthon gyakoroltam. Közben a falon lógó órát figyelem. Kérdések, válaszok, közben, mintha az óramutató nem is mozdulna. A mosoly kezd hervadni, fészkelődöm előre-hátra, próbálom lelkesedésnek feltüntetni. Úgy tűnik sikerült, elégedett pillantásokat kapok, mivel van még időnk, felajánlják, hogy körbevezetnek az irodaházban, megköszönöm, de udvariasan elutasítom, arra hivatkozva, hogy innen az ablakból szinte mindent láttam már. Inkább lefeküdnék pár percre. Körülnézek, minden ok, csak magamban mondtam. Még egy-két mondat itt is ott is, kínban mosolygás, örülünk, hogy megismerhettük, jaj, felállnak, hűha, az nem fog menni. Elnézést, esetleg nem várhatnám meg a következő jelöltet itt a tárgyalóban? Fura tekintetek, izzadva ébredek. No, ezek után hirtelen elhatározással elhalasztottam az interjúkat.

Szép napot Mindenkinek!
DQ

Derékfájást akartam, de ez mégiscsak túlzás!

No, eddig tartott a tünetmentes új esztendő. A régi négykézlábas periódust idéző derékfájdalom tört rám. Bízom benne, hogy a korábban jelzett úton haladok, azaz "A végtagfájdalmat vissza kell vinni a derékba" című előadást látjuk. Sőt, részt veszünk benne. Azért mondom ezt, mert a fájdalom oka eddig ismeretlen. Ezek a fájdalmak nálam sosem úgy jelentkeznek, hogy egyértelműen meg lehessen állapítani az okot. Néha van azért olyan esemény, ami gyanús, pl. hajnal négyig táncolás után 2-3 nappal általában menetrendszerűen érkezik a derékfájás. De most nem buliztam hajnalig. Pedig milyen jó lett volna! No, mindegy,örömteli hír viszont, hogy a lábam egyáltalán nem fáj, tehát az iránnyal minden rendben.

Természetesen telefonos segítséget kértem kedvenc gyógytornászomtól, aki sürgősségi esetként kezelt. Mentőt azért nem küldött, de azonnal beillesztett az általában zsúfolásig telt naptárába. Bizonyára nagy kihívás voltam számára, hiszen holnap 2-3 interjúra megyek, még nincs állásom, no nem is lesz, ha négykézláb kell megjelennem. Nyújtó gyakorlatokat kaptam, amiket naponta többször kell csinálnom, hamarosan beszámolok az eredményről.

Szebb napot!
DQ