A cím elmondja a lényeget, de azért kifejtem bővebben is. A fájdalom jellege a szokásos, van egy alap fájdalom, ami mindig velem van, aztán erre jönnek még a bizonyos mozdulatokra rámtörő típusok, no meg a huzamosabban bizonyos testhelyzetekben előjövő fajták. A változatosságra nem lehet panaszom, hisz állandóan máshol fáj jobban, hol a jobb oldalon, hol a balon, volt, hogy a hátam felé indult, volt, hogy az ellenkező irányba, de legalább nem olyan unalmas. Ülni még mindig nem szeretek, pár perc után jelentkezik az erősödő fájdalom, így mindig gyorsan berekesztem az ülést.
Naponta négyszer nyújtó gyakorlatokat csinálok, no meg a McKenzie-t is, gyors javulásról nem tudok sajnos beszámolni. No, de nem szabad türelmetlenkedni, az irány jó, hisz már nem a lábam fáj, "csak" a derekam. Az meg nyilvánvaló, hogy ha 20 év alatt romlott el valami, akkor kell egy kis idő a megjavításhoz is, ha eltekintünk a hibás alkatrész cseréjétől.
Szebb napot!
DQ
XXI századi Don Quijote-k vagyunk: másképp látjuk a világot, szélmalomharcolunk, néha kicsit őrültek is vagyunk... Az én modern kori harcaim közül a derékfájás elleni küzdelmem történetét szeretném megosztani Veletek e blogon, azzal szándékkal, hogy ha valaki időben olvassa ezeket a sorokat, akkor talán nem kerül olyan helyzetbe, mint én vagy sorstársaim. Néha nagyon kétségbeejtő a helyzetünk, de a legfontosabb, hogy nem szabad feladni! Üdv, DQ
2011. január 19., szerda
Derekamban a helyzet változatlan
Címkék:
derékfájás,
porckorongsérv
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése