Változtatni kell!

Már-már egy munkanapszerű napot is remekül kibírtam, voltam két interjún, vezettem 160 km-t, kiszálltam-beszálltam, tolattam-parkoltam, egyszer sem fagytam le a fájdalomtól, nem kellett semmilyen fájdalomcsillapító eszközhöz se folyamodnom. Ami jó. Viszont ilyenkor hajlamos az ember fia elfelejteni, hogy milyen volt, amikor nagyon gáz volt. Másfél hónapja még reménytelenül szenvedtem, úgy éreztem, semmi se használ, sehogy se javulok. Most meg mint kinek kutya baja...

Sok olyan történetet olvastam a neten, hogy: "Megműtöttek, panaszmentes lettem, de 3 év múlva ismét előjött, most készülök a következő műtétre, stb... stb..." Az ok, az valószínűleg az, hogy a problémát előidéző tényezők nem lettek kiküszöbölve. Azt hiszem az a nagyon nehéz dolog ebben, hogy a 20-30-40 éve megszokott kis életünkön változtassunk. Ha tünetmentesek leszünk, vagy túlesünk a műtéten és kutya bajunk sincs, akkor rögtön el is felejtjük az egészet addig a pillanatig, amíg le nem teper egy újabb fájdalom.

Csakhogy ez a dolog olyan, mint a mezőgazdaság. Akkor kell vetni, amikor van mit enni és nem akkor, amikor már nincs. Vagy mint a sikeres dolgok nagy része. Hosszabb távon kell előre gondolkodni, ha csak rövid távra nézünk előre, simán elvéthetjük az utat. De nem is papolok tovább, térjünk a lényegre.

Meg kell vizsgálni a kockázati tényezőket, és változtatni kell. Aki mindig is nehéz fizikai munkát végzett, annak két választása van, vagy keres valami más melót vagy kitalálja, hogyan tudja úgy csinálni, hogy ne terhelje a gerincét. Akinek súlyfeleslege van, fogynia kell. Aki ülő munkát végez napi 8-10 órában, vagy kitalálja hogyan tudja porckorongkímélő módon folytatni vagy csináljon mást. Aki sokat vezet autót vagy szálljon ki vagy vezessen úgy, hogy ne gyilkolja a porckorongját közben.

Ilyen egyszerű. Van olyan eset, amikor egy kis változás is elég, például egy derékpárna a kocsiba. Nem nagy kaland, meg kell venni és használni kell. Van, amikor egy ígéretes karriert kell beáldozni az egészségért. Eljön a pillanat, amikor az ember megteszi. Vagy rájön, hogy meg kellett volna tenni. Ez a rosszabb. Érdemes elolvasni: http://www.vital.hu/sztareletmod/mandula_petra

Eredményes változtatást Mindenkinek!
DQ

Új bicikli

Óh, ismét nem jelentkeztem pár napja, úgy látszik, kezdek kifogyni a történetekből, valamint a javulásom folyamatos, de legalább lassú, így egyrészt napi beszámolást nem igényel, viszont könnyen lehet követni.

Gondoltam, ma arról írok egy rövidet, hogy új biciklit vásároltam. Több okom is volt rá. Egyrészt a korábbi még az előző évezredből volt való, másrészt nem tartalmazott porckorongsérvesek számára hasznos alkatrészeket. A kiválasztott bicaj nem kézzelhajtós, akkora gáz még nincs. Viszont van benne első teleszkóp, zselés nyereg, rugós nyeregszár, ezek mind azért kellenek, mert nem tesznek rosszat a porckorongnak. Szerintem. Egyébként ezt onnan gondolom, hogy amikor a legnagyobb fájdalmaim voltak, akkor is bicikliztem ám, de akkor még a régivel. No, kerültem is a bukkanókat, mert fájt tőlük a lábam. A másik fontos dolog a bicikli beállítása, ami a mai jótanács: Úgy állítsd be a bringádat, hogy szabályos lumbális lordózissal tudj rajta ülni.

Üdv, DQ

JELEN: Aktív napom volt. MÚLT: Szenvedés a hipermarketben

JELEN (Aktív napom volt): Ma sok olyan dolgot csináltam, amit a korábbi életemben (már úgy értem, abban az életben, ami a porckorongsérvhez vezetett), azaz keveset mozogtam, sokat vezettem és ültem. Ugyanis állásinterjún voltam szép fővárosunkban. Apró változások azért voltak ám, keveset mozogtam, de csináltam pár McKenzie gyakorlatot nap közben, sokat vezettem, de többször megszakítottam és kiszálltam egy kicsit megmozgatni magam, na persze a derékpárna is ott volt a hátam mögött. Így kell ezt csinálni, hogy ez a  "kemény" nap ne vessen vissza a javulásban, sőt, megyek is egy kicsit McKenzie-zni. ... Na, itt is vagyok, ugye, milyen egyszerű?

MÚLT (Szenvedés a hipermarketben): Voltam ma egy hipermarketben is, az jutott eszembe, hogy legutóbb amikor ott jártam, sűrűn le kellett guggolnom, igazán szerencsétlennek éreztem magam, néztem a többi vásárlót, akik vidáman vásárolgattak, kutya bajuk se volt, sétálgattak a gondolák közt, ha valamit elfelejtettek, visszamentek újra. Én meg megszenvedtem minden lépésért, komoly optimumszámításokat kellett végeznem, hogy a legrövidebb útvonalat megtaláljam a három beszerzendő termékhez. Ilyenkor okvetlenül megtámadja az emberfiát az a gondolat, hogy: "Miért pont én?" Nem volt jó élmény.

Örömmel jelentem, hogy ma sokkal vidámabb voltam, bírtam a járkálást a gondolák közt, a pénztársoron is végigsétáltam, hogy megkeressem a legrövidebb sort. Ez viszont jó élmény volt. Arra gondoltam, hogy annak örülök, ami másnak teljesen természetes, szerintem folyton mosolyogtam, pedig teljesen egyedül voltam, biztos, meg is néztek páran. A mosoly ott ült az arcomon, ahogy délcegen végigmasíroztam az üzleten. Két okból is, egyrészt örültem, hogy nem fájok, másrészt mosolyogtam magamon, ilyen apróság milyen örömet tud szerezni.

Üdv, DQ

JELEN: Derékfájást akarok! MÚLT: Miért kell a betegnek orvosi diploma?

JELEN (Derékfájást akarok): Don Quijote-t, ha ma élne, valószínűleg egy elmegyógyintézetben találnánk, keményen begyógyszerezve. Tévedés ne essék, a mai témámat nem a zárt osztályról írom. Én, aki már régóta küzdök a derék-, hát- és AV (alsó végtag - a szerk.) fájdalmakkal, nem azért választottam ezt a címet, mert a mentőautó padlóján kényszerzubbonyba csomagolva nem jutott más az eszembe.

Igenis teljesen tudományos alapokon nyugszik az én kívánságom! Tudniillik, nálam hozzáértőbbek mondták azt, hogy a jelen állapotomban azt kellene elérni, hogy a fájdalmat vigyük vissza a derékba. Van is benne valami, hisz amikor az AV-m elkezdett fájni, a derékfájásom eltűnt, mintha sosem lett volna. Nem volt jó csere, senkinek sem ajánlom! Tehát, most a fordítottján dolgozom. A lábam már csak tompán fájogat, egészen elviselhető, jönni-menni, kelni-feküdni, leülni-felállni remekül tudok, a villám csak ritkán csap bele a lábamba, akkor is gyengéden. De ez a fránya derékfájás csak nem akar jönni. Pedig jöhetne már.

MÚLT (Miért kell a betegnek orvosi diploma?): Szintén nem az agybetegség íratta velem ezt a címet, hanem a tapasztalat. Számos érvet tudok felhozni mentségemre.

Ha orvosi végeztem volna, akkor...
- ...már 25 évesen tudtam volna, hogy hogyan lehet megelőzni a porckorongsérvet,
- ...nem nyugodtam volna meg, amikor az orvos azt mondja, hogy a dereka mindenkinek fáj,
- ...az alatt az 5 év alatt, amíg reumatológushoz jártam, biztos eszembe jutott volna, hogy előbb-utóbb baj lesz a porckorongommal,
-... tudtam volna, hogy a lumbágó az tünet és nem diagnózis,
- ...tudtam volna, hogy a röntgen nem mutatja ki a gerincproblémák nagy részét,
- ...tudtam volna, hogy inkább MR-re kell engem küldeni és nem CT-re,
- ...tudtam volna, hogy az isiász az egy tünet és nem pedig diagnózis.

A fentiek alapján azt javaslom mindenkinek, hogy ha nem szerzett orvosi diplomát, akkor sürgősen kezdjen el utánaolvasni minden olyan betegségnek, amit a jövőben el fog kapni.

Üdv, DQ

JELEN: Amikor elfelejtem a McKenzie gyakorlatot

Szép estét Mindenkinek!

JELEN (Amikor elfelejtem a McKenzie gyakorlatot): Ma sem leszek hosszú. Az állapotom biztatónak mondható, ezt a következtetést ama tényből vonom le, hogy ma több ízben azon kaptam magam, hogy elfelejtettem a két óránként esedékes McKenzie gyakorlataimat. Pedig nem szabad elhanyagolni, nagyon nem szeretnék visszaesni, szóval, amikor eszembe jut, akkor gyorsan be is pótolom a lemaradást.

Ma örülök a jelennek, nem írok a múltról. Majd holnap.

Üdv, DQ

JELEN: Fájdalomcsillapítás. MÚLT: Porckoronggyilkos testhelyzetek

JELEN (Fájdalomcsillapítás): Ma rövid leszek, de legalább tömör. Arra gondoltam, megosztom a kedves Olvasóval, hogy ha már gyógyszert nem szedek rá, mégis mit használok az elő-elő törő AV sajgás kezelésére (AV=alsó végtag, ezt az idegsebészek használják előszeretettel). Két bevált módszerem van. Főként séta közben kell alkalmazni, amikor úgy érzem nem megy a következő lépés. A fájós bal lábamat felteszem egy lépcsőre, padra, kerítésre vagy akármi másra és ráhajolok úgy, hogy kezemmel elérjem a cipőmet. Ez azért is remek, mert mindenki azt hiszi, hogy cipőt kötök és nem azt, hogy rokkant vagyok. A másik módszer a guggolás, főként bevásárlás közben ajánlott, ilyenkor feltűnés nélkül lehet nézegetni az alsó polcon lévő termékeket. Bár nemrég a reptéren is le kellett guggolnom, nem volt más választás, nem bírtam tovább. Többen leguggoltak körülöttem, azt hitték, alacsonyan szállnak a gépek.

MÚLT (Porckoronggyilkos testhelyzetek): Már említettem, hogy a bicikliszerelés nem tesz jót, van még egy-két ilyen tevékenység, amit szerencsésebb elkerülni. Ilyen például a mosogatás, borotválkozás, hajmosás a kádba behajolva, csocsózás, kádtisztítás, arcon lévő pattanások elmélyült nyomkodása a tükörhöz közel hajolva, és még sorolhatnám ki tudja meddig. Nem az a megoldás, hogy éljünk zsíros hajjal, szőrösen, és pattanásosan a rengeteg mosatlan kellős közepén, hanem figyeljünk oda egy picit. Én pl. egy ideje terpeszállásban mosogattam, ülve csocsóztam, kádban ülve mostam hajat, amikor egyik honlapon találtam azt az ötletet ilyen előrehajolt helyzetekben tegyük fel valamire egyik lábunkat, így már nem terheljük annyira a porckorongunkat.

Üdv, DQ

JELEN: Életmódváltás. MÚLT: Bicikliszerelés

JELEN (Életmódváltás): Tegnap a gyógyszerekről fejtettem ki vitatható elképzeléseimet, talán átütött az irományon, hogy nem bennük hiszek igazán. Amiben hiszek, az az életmódváltás. Sajnálatos dolog, hogy első 40 évemben nem tettem meg mindent annak érdekében, hogy a második 40 is problémamentes legyen. Az elmúlt 10 évben annyit vezettem, mintha pont 13-szor kerültem volna meg a Földet. Másképpen mondva, ha összeadom az elmúlt 10 évben autóban töltött órák számát, 9.240 óra jön ki, ami több, mint egy teljes év! Most már tudom, hogy nemcsak az autóban, de a munka közben is olyan porckoronggyilkos testhelyzetben ültem folyton, hogy nem csoda, hogy kinyírtam szegényeket. Azt már meg sem kellene említenem, hogy ritkán sportoltam, de akkor legalább a teljes megsemmisülésig, másnap gyakran lépni se bírtam. Azt mondják az okosok, ha valami nem működik jól, akkor itt az ideje változtatni!

Kérdés, hogy mekkorát? Költözzek el Kenyába és éljek egy tengerparti kunyhóban vadászva, halászva és gyöngyhalászva? Vagy vegyek egy derékpárnát az autómba és kész? Borítékolom, hogy az első verzió tuti megoldást hozna, a gerincem lubickolna ebben a helyzetben, de azt gondolom, ez egy kevéssé járható út. A derékpárna fontos, de kevés, szóval valahol a kettő között van a megoldás.

A lényeg, hogy tudván a porkorongsérv kiváltó okait, ezek közül a lehető legtöbbet meg kell szüntetni, ezért én a következőket fogom tenni, ill. a nagy részét már meg is tettem:
- gyógytorna - a gerinc melletti izmok megerősítésére, karbantartására
- bicilkizés - átmozgatja a testet, de nem terheli a gerincet
- térdeplőszék - az ülés közbeni helyes tartás miatt
- derékpárna az autóba - a vezetés közbeni helyes tartás miatt
- gyógymatrac - az alvás közbeni helyes tartás miatt
- súlykontroll - hogy ne nyomjam agyon a porckorongokat

A fentiek kis változtatások, és már mind pipa, sőt, vékony testalkatú révén ha leadok 10-20 kilót, akkor már repülni is fogok tudni, ami köztudottan nem terheli a gerincet.

MÚLT (Bicikliszerelés): Felhívom a kedves Olvasó figyelmét, hogy a kronológia sorrendet egyre inkább nem tudom tartani, bár ez csak engem zavar, viszont a múltbeli történetekből kezdek kifogyni, na ez meg a kedves Olvasót. Lassan a múltbeli sztorik utolérik a jelent, így hát írom, ami eszembe jut.

Egyszer egy szép tünetmentes napon bicikliszerelésre szántam el magam. Korán reggel volt, a szomszéd kutya agyán átfutott egy macska, égtelenül elkezdett ugatni és addig ugatott, amíg felébresztette a kakast. Egyébként a madarak csicseregtek. Értékeltem is volna, ha hallom a hangzavartól. Ha már a szomszéd állatkertje így felébresztett, úgy gondoltam, a régóta halogatott bicikli javításra itt a legjobb alkalom.

Jó fél óra görnyedés után kész lett a mű, ismét használható állapotban volt a kerékpár, csak az volt a bökkenő, hogy nem tudtam ráülni, mert a görnyedést követően kiegyenesedni már igen nehéz volt. Mivel az elején nem fájt semmim, csak akkor döbbentem rá a változásra, amikor megpróbáltam felállni.

Tehát a mai jótanács: Ha porckorongproblémával küzdesz, még tünetmentes időszakban se csinálj olyat, ami miatt sokáig előregörnyedt pozícióban kell lenned.

Üdv Mindenkinek!
DQ

JELEN: Bogyók. Múlt: Hatásos gyógytorna

JELEN (Bogyók): Legutóbb hírt adtam örvendetes javulásomról, szerencsére tartósnak bizonyult: Ha így marad, lehet, az infúzióról is lemondok. Ennek két oka van, egyrészt, mert már egész élhető az életem, a sok apró öröm mellett (zokni, cipő felvétel) azt vettem észre, hogy pl. kilátok az autóból, így már bele is merek ülni (és már azt sem a már korábban említett Jake Sully féle módszerrel...). Első olvasásra ez ritka nagy gyagyaságnak hangzik, pedig nem az! Ugyanis, ha fájsz, nem nagyon tudod a felsőtestedet sem dönteni, sem forgatni, csak ülsz egy helyben és próbálod kitalálni, hogy mi van az oszlop, bokor, fatörzs és az utastársad feje mögött. A másik ok, ami miatt ha kibírom, lemondok az infúzióról az az, hogy a szteroidos gyulladáscsökkentőknek biztos van egy rakat mellékhatása. Amit persze simán bevállal az ember a kínok kínjának kellős közepén, de ha teheti, akkor inkább nem. Orvosom csak annyit mondott erről, hogy a vérnyomást és a vércukrot biztosan emeli, de ne aggódjak, mert kórházi környezetben kapom...

Na, eme bevezetés végén el is érkeztem mai témámhoz, a mindenféle gyógyszerekhez. Egyelőre szerencsésnek tartom magam, mert sok bogyót nem szedtem még a bajomra, bár volt már nem egy recept a kezemben, ezeket otthon gyűjtöm egy mappában. Mindenkinek van valami hobbija...

Alapvetően az a véleményem, hogy sok felesleges gyógyszert szedetnek velünk, nyilván nem mind felesleges, ebből adódik ugye a kihívás: miszerint el kell dönteni, melyiket is vegyük be. Természetesen senkit sem szeretnék lebeszélni a gyógyszerszedésről, ez csupán az én véleményem. Egy gyógyszer felesleges lehet azért, mert nem használ, azaz a bajok megmaradnak, vagy például azért mert - ugyan ezt bizonyítani sosem fogjuk - de nélküle is meggyógyultunk volna. Ezt persze nem én találtam fel, hisz van erről egy régi mondás is, miszerint: "A nátha hét nap alatt elmúlik magától, de ha gyógyszert szedsz rá, akkor akár egy hét alatt is meggyógyulhatsz!". Tehát ezekben az esetekben a gyógyszer nem segít, de legalább vannak mellékhatásai.

Eddig ellenálltam csaknem minden gyógyszernek (izomlazító, gyulladáscsökkentő,... ), amit ajánlottak, csupán a leggázabb három hétben szedtem fájdalomcsillapítókat. Ez az az időszak volt, amikor nemcsak nappal, de éjszaka is olyan fájdalmaim voltak, ami miatt megfordulni, de még megmoccanni is kihívás volt, ébren feküdtem az ágyban, de minek, mert reggel kimászni volt a legnagyobb kín. Viszont a fájdalomcsillapítók esetében sem kaptam egyértelmű állásfoglalást a szakemberektől, volt aki azt mondta, hogy ha fáj, akkor mindenképpen szedjem, volt, aki pedig azt, hogy próbáljam csökkenteni, esetleg elhagyni a fájdalomcsillapítót.

Vannak olyan készítmények, amik szintén megosztják a szakembereket is, ezek a különféle porcerősítő, porckarbantartó szerek, melyekre azt is lehet hallani, hogy a porckorongra nem igazolt a jótékony hatásuk, vannak viszont pozitív hírek is. Ezek általában nem minősülnek gyógyszernek, csak gyógyhatású készítmények, ami rögtön ambivalens érzést kelt bennem, hisz úgy tűnik, hogy valószínűleg kevesebb mellékhatásuk van, ezzel szemben áll, hogy a gyógyhatású készítményeknek az engedélyeztetési folyamata ma Magyarországon lehet, hogy lazább, mint az ásványvizeké. Arról nem is beszélve, hogy ezeket kúraszerűen kell szedni, tehát szünetet kell tartani, ami szintén abba az irányba tereli a gondolataimat, hogy nem csak jó hatásuk van.

A fentiek alapján azt határoztam el, hogy két feltétellel kipróbálok ilyen készítményeket, az egyik, hogy megbízható hátterű cég termékét választom, másik meg hogy a több hónapos szedést követően csináltatok egy vérképet. Ha a máj és vese funkcióimban nem áll be romlás, akkor már csak abban kell reménykedni, hogy jótékony hatása csak van valamennyi. Még egyszer leírom, ez az én agylövésem, nem jótanács kategória, nem kell követni, meglátom, milyen eredménye lesz. Mindenesetre, ha nem kezdem el, és fél év múlva rosszabb állapotban leszek mint most, akkor nagyon fogom bánni. No ezt nem szeretném, tegnaptól tart a próbaidőszak, beszámolok majd a tapasztalatokról.

MÚLT (Hatásos gyógytorna): No, eddigi egyetlen tapasztalatom nem volt épp pozitív, de ilyen hamar nem szoktam feladni, tehát elfáradtam egy ismerős által ajánlott gyógytornával foglalkozó helyre, amit közben az interneten is megtaláltam és szimpatikusnak tűnt.

Az első találkozásunkat követően sem párolgott el a szimpátia, sőt, erősödött. Folyamatosan bombáztam szegény gyógytornász hölgyet kukacosnál kukacosabb kérdésekkel és amit kaptam, az hozzáértésről tanúskodott, hiteles volt, és nem utolsósorban, nem mentem az agyára (látszólag), minden kérdésemre kedvesen, türelemmel válaszolt. Azóta kéthetente van randi, mindig kapok házifeladatot, amit minden este meg kell csinálnom. Kiderült, hogy tartáshibám van, ezért a gyakorlatok nagy része ennek javítását célozza, emellett hatásos McKenzie gyakorlatot is találtunk.

Biztos vagyok benne, hogy a jelen helyzetem megoldásának kulcsa az életemben eszközölt apró változásokon múlik, ennek egyik nagyon fontos része a helyes testtartás. Érzem, hogy egyre jobban figyelek erre, sőt gyakran azon kapom magam, hogy nem figyelek és mégis helyesen tartom magam, vagy hogy rászólok másokra, ha nem helyesen ülnek pl.

Mára ennyit!
Üdv, DQ

JELEN: Ismét javulok! MÚLT: A 2. gyógyfürdő kúra idén

JELEN (Ismét javulok!): Már reggel, amikor kimásztam az ágyból, gyanús volt - mert sok hete most először nem kellett alkalmaznom szokásos felkelési módszeremet (óvatosan hasrafordul, négykézlábra fel, lassan letolat az ágyról) - hogy ismét javulás állt be az állapotomban. De amikor a zokni felhúzáshoz értem, akkor derült ki csak igazán, mert minden gond nélkül sikerült a balabbik zoknimba beugranom, ami eddig azért folyamatos kihívás elé állított minden reggel. Hurrá-hurrá!

Persze nem tudni pontosan, mi az oka a javulásnak, de nem is érdekel most annyira, inkább nem tudom az okát a javulásnak, mint hogy pontosan tudjam az okát a romlásnak. Sok minden lehet, nem hiszem, hogy a tegnapi 1-2 órás MBT viselet, az túl korai lenne. Gondolom, (vagy inkább remélem) hogy a pihenés, a gyógytorna és azok az apró változtatások, amiket beiktattam az életembe (térdeplőszék, derékpárna, biciklizés, MBT-t azért ideírom) együttesen hozták meg ezt az eredményt. Sőt, az is lehet, hogy a kis huncut porckorong megrémült az infúziótól, összerezzent egy kicsit és elindult a helyére.

Így még jobban elment a kedvem az infúziótól, gondolom van egy rakat mellékhatása, meg hát egyelőre nem barátkoztam meg az egy hét kórházban fekvés gondolatával sem. Egyelőre nem feszegetem tovább ezt a dolgot.

MÚLT (A 2. gyógyfürdő kúra idén): Ez már nem is volt olyan régen, egész tisztán emlékszem. Kiderült, hogy a korábbi reumatológusom rendel a fürdőben, hát ismét felkerestem. Egy kétségbeesett kérdést azért feltettem vizsgálat közben: "- Doktornő kérem, nem ebből lesz a porckorongsérv?" - A válasz nem sokat késett: "-Attól még messze vagyunk!", na ismét megnyugodtam, korai volt (vagy inkább késői, de ezt akkor még nem tudtam). Volt még egy lehetőségem az évben, hogy fürdőzzek gyógyilag TB támogatással, így hát bele is vágtam. Megkérdeztem azt is, hogy ez a McKenzie torna, micsoda, meg hogy tud-e valaki ilyet? Mint kiderült a vizibalett oktatómhoz kell fordulnom.

Hip-hop el is kezdtünk McKenziezni, nekem ekkor fartájékba kisugárzó fájdalmaim voltak, de pár nap múlva elmúltak, helyettük a lábam kezdett el úgy fájni, mint még sosem. Asszem, erről már írtam pár sort, így csak egy jótanács a végére: Úgy érdemes elkezdeni a McKenzie-t, hogy az első alkalomra sok időt kell szánni, alapos állapotfelmérés, többféle gyakorlat, közben fájdalomfigyelés, és fokozatosan csinálni a gyakorlatokat, nem ám durrbele módjára. Ha a fájdalom fokozódik, azonnal abbahagyni!

Üdv, DQ

JELEN: Tanulok járni, azaz gurulni. MÚLT: Fizikoterápia

JELEN (Tanulok járni, azaz gurulni): Szerencsére nem arról van szó, hogy drasztikusan visszaesett a mozgáskoordinációm, vagy hogy ismét négykézláb kezdtem a napot, sőt akciós kerekesszéket sem vásároltam, csupán arról, hogy vételeztem egy MBT cipőt, mert azt állítják róla, hogy segít a hozzám hasonló gerincproblémákban szenvedőkön. Gyógytornászom szerint amellett, hogy tartást javít, használatával a test súlyának egy jelentős része áthelyeződik az izületekről az izmokra, így egyszerre tehermentesít és meg is dolgoztatja az izmokat. Mint ahogyan korábban írtam, mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy a korábbi életemet visszakapjam, remélem, ez is egy fontos kanyar ezen az úton.

Több kivitelt is felpróbáltam, utcait sportost, szandálszerűt, zártat, puhatalpút, keményet, és az M. Walk Black típust választottam, nem a kinézet, inkább a viselet kényelmessége miatt. Sportos kivitel puha talppal, kicsit otromba, de nem izgat, mert ugye nem bálban fogok táncolni benne. Tanulnom kell még a helyes járást, nagyon szokatlan, oda kell figyelnem, hogy ne csámpítsak benne, de állítólag pár nap alatt bele lehet jönni. Két dolgot máris tapasztaltam: 1.) A tartásomon egyből javított, mert amúgy túlságosan előre terhelek (ez lehet oka sok bajomnak), na most ebben a cipőben nem tudok előre terhelni, mert akkor előre is esek. 2.) 1-2 órát volt ma rajtam, de már előre érzem, hogy holnapra izomláz fog kínozni olyan helyeken, ahol eddig nem is tudtam, hogy izom található. Visszatérek majd még erre a témára a tapasztalatokkal, most kalandozzunk el egy kicsit a múltban.

MÚLT (Fizikoterápia): Miután az előző orvosomtól megszabadult a rendelő intézet, felkerestem egy másikat, neki is megmutattam a röntgen eredményt, viszont őt sem érdekelte, hogy mi van a beszűkült résben. Inkább elküldött fizikoterápiára. Mert hogy ott még nem voltam, hátha segít. Lelkesen vetettem alá magam a kezelésnek, mért én is bíztam benne, hogy érezhető javulást tapasztalok. A kezelés fél óra volt, három felvonásból állt. Elsőként ultrahang kezelést kaptam a problémás helyen, ez asszem azért kell, mert oldja a meszesedést. Ezt követően rákapcsoltak a hálózatra, azaz nedves ruhán (lehet, hogy pelenka volt?) keresztül picike kis áramot vezettek belém (ekkor már nemcsak lelkes voltam, de már a szemem is csillogott), ez meg azért jó, mert vérbőséget okoz. Harmadik felvonásként pedig kis vibráló tappancsokat kaptam a derekamra, melyeknek izomlazító hatásuk van. Úgy el lazultam, hogy csak na! A második alkalomtól fogva ébresztgetni kellett a kezelés végén, mert minduntalan álomba lazultam magam. Szóval kellemesen elpihengettem, de sajnos a derékfájásom csak nem akart elmúlni. Ezt el is mondtam a újdonsült orvosomnak, aki először felírt egy gyógyszert, aztán megkérdezte, hogy nincs-e véletlenül prosztatagyulladásom. Úgy tűnik, rövid ismeretségünk alatt olyan megoldhatatlan problémát okoztam, ami miatt kénytelen volt kimerészkedni a szakterületéről. Vagy ilyen hamar elfogytak az ötletei? A kedves olvasó nehogy azt gondolja, hogy megrémültem vagy megsértődtem amiatt, hogy kérdésével mintegy megérintette az intim szférámat, speciel pont fél évvel korábban estem át néhány olyan nem túl kellemes vizsgálaton, ami alapján határozottan tudtam nincs-csel felelni kedves kis kérdésére. Na, ezen a ponton a bizalom elpárolgott, azóta sem találkoztunk.

Folyt köv.
DQ

JELEN: Infúzió ügyintézés. MÚLT: Újabb röntgen

JELEN (Infúzió ügyintézés): Ma megpróbáltam fővárosunkban intézni infúziót, mert egyelőre nem szeretnék fekvőbeteg lenni semelyik kórház idegosztályán, egyelőre nem sok sikerrel.

Addig is, a kedves olvasók figyelmébe ajánlom a jobb oldalon található egyik linket: Nagyon jó oldal a porckorongsérvről: http://www.porckorong.hu. A oldal sok infót tartalmaz a porckorongsérv kialakulásáról, okairól, megelőzésről, telis tele van használható tanácsokkal, valamint egy oktató jellegű e-mail sorozatra is fel lehet iratkozni. Jó böngészést mindenkinek!

MÚLT (Újabb röntgen): Az idei újsütetű kalandjaim (felkelési problémák, kezelésre sem múló tünetek, köhögés miatti fájdalom) miatt egy újab röntgen vizsgálatot kértem a reumatológustól. Azért, mert akkor még nem tudtam, hogy azon nem sok minden látszik. Egy új infó azért volt rajta, miszerint a LV-SI közötti rés beszűkült. No, mármost, ha én, mint orvos, ilyet látok, nem leszek kíváncsi arra, hogy mégis: Mennyire van ez beszűkülve? Mi az oka a beszűkülésnek? Mi lehet abban a szűk résben? Az én orvosom nem volt kíváncsi, én pedig akkor még tudatlan voltam. Így nem is történt semmi, azon kívül, hogy orvosom közölte, hogy épp jókor mentem, mert aznap volt az ő utolsó munkanapja, felírta a fürdő kezelést és érzékeny búcsút vettünk egymástól. Folyt. köv.

Üdv, DQ

JELEN: Sűrű napom volt

JELEN (Sűrű napom volt): Ma csupa jó tapasztalatom volt a magyar egészségüggyel, ritka az ilyen, de ha megtörténik, el kell ismerni.

Reggel a háziorvosnál kezdtem, mert beutalóra volt szükségem az ideggyógyászhoz, akitől az infúzió elintézését vártam, de nagyon. Már telefonon bejelentkeztem, nagyon rendesek voltak, gyorsan meg is kaptam a beutalót.

Aztán szaladtam (már amennyire tudtam) az ideggyógyászhoz, aki számomra új volt, pár mondatban vázoltam a helyzetet, odaadtam a pesti orvosom véleményét és javaslatát, a doktornő csak odáig olvasta el, hogy kiszakadt porckorongsérv, rögtön megfogalmazta a terápiát: "- Ezt meg kell műteni!". Gondoltam, felhívom a figyelmét az előbb említett orvos terápiás javaslatára is: "-De doktornő, kérem olvassa tovább, ott van az első lépésben javasolt terápia is.", ami ugye az isiász infúzió volt. Doktornő egyből hívta a helyi kórházat, az infúzió intézése ügyében, ami dicséretes, de 5 napra be kellene feküdnöm a kórház idegosztályra, ami nem az"- Csábító ajánlat!" - mondtam - "De nem lehetne valahogy mégis elkerülni a befekvést?" - De el lehet, jöjjek vissza 3 óra múlva az idegsebészhez, ő majd eldönti, hogy mi legyen.

OK, legyen úgy, több szem többet lát alapon vissza is mentem. No, kiderült, hogy a magyar lakosság azon fele, aki nem reumatológushoz jár, az idegsebészhez jár. A kiírás szerint délután kettőkor kezdődött a rendelés, én egykor már odaértem, így csupán 30-an voltak előttem. De aztán tíz perc alatt 50-en lettünk. Kezdtem gondolatban lemondani az esti programomat, amikor is az asszisztens rám vetette magát a tömegben és becibált a rendelőbe, mert hogy én egy sürgős eset vagyok. Ezúton is köszönöm, mert lehet, hogy még most is ott állnék (amit ugye nem nagyon tudok). Így tehát újabb orvost vontam be a konzíliumba, aki figyelmesen végignézte az MR felvételeket, egyetlen vizsgálatot végzett el rajtam (aminek az volt a lényege, hogy fekve feszítsem vissza a lábfejemet, ő megpróbálja lefeszíteni, én meg próbáljak ellentartani neki, sikerült), és közölte a diagnózist, kezdődő porckorongsérv, ami nincs kiszakadva, műtéti kezelést nem igényel, konzervatív kezelést annál inkább, infúzió, gyógytorna, úszás, kerékpár. Ha rosszabbodik, jöjjek vissza. Ezt tulajdonképpen jó hírnek vettem, hisz nincs kiszakadva, az is igaz, hogy a másik doki meg azt mondta, hogy ki van. Ebből adódik a mai jótanács: Ha komoly bajod van, mindenképpen kérdezz meg egy másik orvost is, mert biztos mást fog mondani, így nem tudod, melyik az igaz, viszont a kedvezőbbnek tudsz örülni.

Üdv,
DQ

JELEN: Intézem az infúzíót. MÚLT: Jótanács köhögésre

JELEN (Intézem az infúziót): A korábban már említett ideggyógyászom szabadságon van, sebaj a telefonban kellőképpen udvariasan, ámde rendkívül kétségbeesve SOS időpontot kértem valaki máshoz. Nem is baj, legalább fel tudom mérni, hogy a gerincproblémákkal kapcsolatos orvosi körökben tapasztalható homály mennyire általános. Meg is van az időpont, holnap reggelre kell mennem.

Sikerült az MR képekkel is megküzdenem, fel is töltök egy szép példányt. Látható, hogy informatívabb, mint egy CT felvétel, a porckorongok folyadéktartalmát is meg lehet ítélni, ill. remekül látszik a gerinccsatornába való benyomulás is. A bibi a legalsóval van, látszik, hogy mélyen betüremkedik, amivel még nem is volna nagy gond, de sajna ki is van szakadva. Ez egy keresztmetszeti képen talán jobban látható, majd teszek fel olyat is.

MÚLT (Jótanács köhögésre): A jobb oldali sávban található egy link, melyről Robin McKenzie által írt könyvet lehet letölteni (sajna csak angolul, remélem így is segít), ajánlom mindenkinek, de leginkább csak információforrásként, gyógytornásszal megbeszélni minden esetben ajánlott!

A könyvben például az is benne van, hogy hogyan köhögjünk és tüsszentsünk, ha porckorongsérvünk van, tehát a jótanács: Köhögni, tüsszenteni, sőt orrot fújni is olyan testhelyzetben kell, amikor a lumbális lordózisunk megfelelő helyzetben van, azaz nem előrehajolva és főként nem oldalra elfordulva. Én kipróbáltam, bevált, ajánlom mindenkinek.

Üdv,
DQ

JELEN: Lumbális gerinc CT felvétel. MÚLT: Amikor nem mertem köhögni

JELEN (Lumbális gerinc CT felvétel): Gondoltam, feltöltök egy releváns képet magamról, felhívom a figyelmet az LV-SI és az LIV-LV csigolyák közötti porckorongokra. Mint tudjuk, a CT felvételeken pontosan nem látszik a porckorongok állapota, de a helyzetükre lehet következtetni. Az LIV-LV csigolyák között a sérv kitüremkedése egész jól megfigyelhető, az LV-SI szegmentumban pedig úgy látszik, mintha a két csigolya már össze is érne, a sérv megítélése itt nem olyan egyértelmű, de mintha kiszakadt cafatok lennének a képen. Itt ugyancsak jól látható a meszes csőrképződés is, ami engem speciel egy vonóhorogra emlékeztet, de egyébként komoly veszélyt nem jelent.

Az MR képpel küzdök még, de nemsokára jön az is.

MÚLT (Amikor nem mertem köhögni): Pár héttel a korábban leírt mélypont (amikor nem tudtam felkelni) után megfáztam kissé, nem volt komoly, enyhe nátha, meg kevésbé enyhe köhögés. Egyik este, mikor elég sokat köhécseltem, elvonultam kis családomtól, hogy tudjanak aludni, és a nappaliban stílusosan egy orvosi krimit kezdtem olvasni, mintegy unaloműzésként két köhögőroham között. No, reggelre ki is olvastam a könyvet, de nem azért mert annyira izgalmas volt, hanem azért, mert az egyik köhögés után olyan éles fájdalom hasított bele a derekamba, hogy rögtön nem volt kedvem többet köhögni. Ettől a pillanattól kezdve köhögni nem mertem, mert az kegyetlen fájdalommal járt, viszont elaludni sem, mert féltem attól, hogy álmomban elköhhintem magam és menten kettéhasadok a fájdalomtól. Maradt tehát az olvasás. A nappaliban sétálgattam kezemben a könyvvel, amikor éreztem, hogy a köhögőroham közeledik, rávetettem magam valami innivalóra csökkentvén a köhögési ingert. Reggel, amikor megtudtam, melyik orvos használja arra az egyetemen szerzett tudományát, hogy módszeresen gyilkolja a könyv jobb sorsra érdemes szereplőit, már teljesen elgyötört voltam, felhívtam a háziorvosomat, hogy valami kombinált bájitalt kérjek, ami a köhögést is meg a fájdalmat is csillapítja. Mint kiderült, ilyen anyag még nem létezik, de abból a kettőből, amit felírt, saját kezűleg tudtam kotyvasztani megfelelő cuccot. Ezen az anyagon éltem pár napig, amíg a köhögésből kigyógyultam, így a derékfájásom is csillapodott kissé.

Üdv, DQ

JELEN: MR vizsgálat. MÚLT: Amikor nem tudtam felkelni

JELEN (MR vizsgálat): Midőn korábban kiderült, hogy a CT nem alkalmas a porckorongok állapotának pontos vizsgálatára (tessék ezt megjegyezni, nem minden orvos tudja), egy SOS MR vizsgálatban volt részem, hogy kiderüljön, pontosan mi okozza a már kb. 6 hete fennálló bal lábba sugárzó fájdalmakat.

Lumbális MR esetén mintegy 30-40 percet kell feküdni a géppisztolysorozatra emlékeztető hangokat produkáló gépezetben, ami összesen kb. 80 db keresztmetszeti és harántmetszeti sztárfotót készít a kérdéses területről. Abban már biztos vagyok, hogy a földönkívüliek nem ültettek be a bőröm alá semmilyen vastartalmú cuccot, gondolom, az már az elején kirepült volna belőlem... Az is kiderült, hogy a két legalsó porckorongomon igen erősen jelentkeznek a kopás jelei, elvesztették nedvességtartalmuk nagy részét és mindkettő (az LIV-LV közötti kevésbé, az LV-SI közötti viszont elég rendesen) bedomborodik a gerinccsatornába (hamarosan felteszek egy képet is). Ami a kisebbik baj, mert sajna az LV-SI közötti részben egy kiszakadt darab is található, és ez a kis nyavalyás pont a bal oldalon kilépő ideggyököt nyomja. Orvosom egy igen gyors szteroidos infúzió-kúrát javasolt, amit 5 egymást követő napon kell kapnom, ezt követően két irány mutatkozik:
1.) Ha az infúzió hatására panaszmentes leszek, akkor van esélyem arra, hogy ez a kiszakadt darab idővel felszívódik, összetöpörödik és innentől problémamentes lesz az együttélésünk.
2.) Ha a tüneteim nem szűnnek az infúzió hatására, akkor sajna el kell gondolkoznom a műtéti beavatkozáson, mert várhatóan folyamatosan problémákat fog okozni, súlyos fájdalmak, zsibbadás, akár bénulás is lehet a vége. Ebben az esetben sincs szükség gerincstabilizáló műtétre, csupán egy 5 cm-es vágást ejtenének és kihalásznák a kis huncut darabkát, hogy töpörödjön inkább idekint.

No tehát, ahogy a korábbiakban írtam, most már jó kezekben vagyok, igaz, az egyik kézben egy szikét is látni vélek megcsillanni...

Azonban se súlyos fájdalmakat, se zsibbadást nem szeretnék, a többiről nem is beszélve. Valamint egy cipzárat se szeretnék a hátamra (no nem hiúsági okból, inkább azért, mert természetpárti vagyok, inkább a természet hozzon megoldást, mint egy kés), úgyhogy egyrészt nagyon bízom az infúzióban, másrészt továbbra is gyógytornázok, a napi házi feladatomat mindig megcsinálom, McKenzie meg egyebek, tegnap vettem egy derékpárnát is az autóba, csak így ülök be és ha tehetem, nem én vezetek. Ezen túl továbbra is a térdeplőszéken ülök (most is), a magastámlás, kényelmes forgós-billegős bőrszékemet a sarokba száműztem, már porosodik is. A fentieken kívül biciklizek is minden nap, ha belefér, egy 10 km-es túrát teszek, ha nem akkor csak azzal jövök-megyek a városban. Ja, és drukkolok a falósejtjeimnek, hogy minél előbb felzabálják az eltévedt porckorong darabot.

MÚLT (Amikor nem tudtam felkelni): Most, így utólag, már tudom, hogy a többnyire panaszmentes időszakot zárta le az az esemény, amikor egy reggel nem keltem fel. Nem fáradtság volt bennem, hanem fájdalom. Nem is akármekkora. Egyszerűen felülni sem tudtam. Újszerű, de rémisztő is volt egyben.

Persze volt előzménye is, kicsit fájt a derekam pár nappal korábban, bejelentkeztem a reumatológushoz, meglett az időpont, már csak várnom kellett 4 hetet, voltam egy masszőrnél, javult is a masszázs hatására, aztán mozogtam egy kicsit, elmentem fallabdázni, de csak átmozgató jelleggel, semmi kemény labdamenet. No, másnap kiderült, nem volt valami jó ötlet, úgyhogy senkinek sem javaslom.

Vicces volt, ismét gyereknek érezhettem magam, négykézláb közlekedtem egy darabig, az még ment. Aztán jöttek a kihívások: ha szólít a természet, kutyamódra csak nem intézem el a dolgot... Na valahogy feltápászkodtam a fajanszra. Egész jól boldogultam az öltözéssel is, elhatároztam, hogy valahogy kiszenvedem magam a gyógyfürdőbe, az szokott segíteni. A zokninál azért elakadtam egy picit, sehogy sem tudtam felvenni, pedig többféle pózt megkíséreltem. Végül a hanyattlökött bogár figura lett eredményes, a hátamon fekve, lábat felhúzva sikerült a zokniba belepréselni a lábam. Hurrá! A kis eredmény is eredmény! Szerencsére nem jutott eszembe, hogy a fürdőben igen furcsán fogok mutatni bogárpózban. A cipővel már nem kellett annyit kísérleteznem, egy bogárpóz, aztán már mentem is.  Egészen az autóig. Ott kissé visszavetette amúgy is csekély lendületemet a beszállás művelete, de az ajtóra mintegy ráakaszkodva, tolatásban beereszkedtem az ülésre, aztán a kezemmel beemeltem a lábaimat és már meg is voltam. Bevillant egy kép a méltán nagy sikerű Avatar című remekműből, amikor Jake Sully egyedül szállt át a tolószékéből az avatarját irányító egységbe... A kuplungolás volt a következő kihívás, de leegyszerűsítettem a dolgot mintegy kímélve a lábamat és a váltót egyesből kettesbe, onnan egyenesen négyesbe vagy ötösbe váltottam, ezzel megspórolva egy-két szenvedést a pedállal.

No, de szerencsésen megérkeztem a fürdőbe, ahol a meleg gyógyvíz, a szauna és a masszázs hatására exponenciálisan javultam, lényegesen délcegebben léptem ki a medencéből, mint be, ugyanez a masszázsasztallal is. A zokni és cipőfelvétel már simán ment, nem kellett a derültséget keltenem a bogárpózzal. Persze már megtanultam, hogy eleinte ilyen gyors a javulás, azért pár nap mindig kell ahhoz, hogy mozgáskorlátozottságom teljesen megszűnjön.

Üdv, DQ

JELEN: Holnap lesz a nagy nap! MÚLT: Változatlan helyzet pár évig

JELEN: (Holnap lesz a nagy nap!): Minden lelkes olvasó elnézését kell kérnem, hogy nem jelentkeztem az elmúlt napokban, de erre több mentségem is van. Először is, néha még a múlt hét pénteki döbbenettől nem találom a szavakat, másrészt pedig elutaztunk pár napra és emiatt nem voltam számítógép és net közelben. Szükség is van ilyen napokra, garantáltan jót tesz a porckorongnak is, főleg akkor, ha nem kőműves mellé megyünk segíteni erre a pár napra...

No, nekem ez eszembe se jutott, ami érthető is, hisz bármely építkezést csak lassítani és akadályozni tudtam volna jelen állapotomból kifolyólag. Ehelyett Hévízen jártam, alámerültem több ízben is a gyógyhatásáról híres tóban, az átlagéletkort negatívan, de sajnos az átlagos egészségügyi állapotot szintén negatívan befolyásoltam ama döntésemmel, hogy megúsztatom a porckorongjaimat. Igazán kellemes volt, két tófürdés között a wellness részleg szolgáltatásait vettem igénybe, ami így pont ki is töltötte a rendelkezésre álló 5 órát. Bízom benne, hogy a porckorongjaim is jól érezték magukat és gyógyfürdő hatására hajlandóak egy picit visszamozdulni a helyükre.

Holnap tényleg nagy nap lesz, hiszen befizettem magam egy drága fényképészhez, MR vizsgálat következik, aztán meg aki bújt, aki nem... Sok mindenre fény fog derülni, nemcsak a pontos állapotomra, hanem arra is, hogy azok a kedves orvosok, akik eddig kezeltek (asszem ez egy picit túlzás, ha kezeltek volna, most vígan szaladgálnék valahol) tulajdonképpen mekkora hibát követtek el.

MÚLT (Változatlan helyzet pár évig): Midőn a röntgenen átestem, elkezdtem a gyógyfürdő kezeléseket, a következő pár év igencsak hasonlított egymásra. Ami azt jelenti, hogy egyszer csak elkezdett fájni a derekam, bejelentkeztem a reumatológushoz, persze csak másfél hónap múlvára kaptam időpontot, sebaj, kivártam. Közben próbáltam többet pihenni, úszni meg gyógyfürdeni, hogy múljon a kín. A reumatológus megvizsgált, de addigra már komoly fájdalmaim nem voltak. A szokásos visszajelzés az alábbiak egyike volt: van egy kis gerincferdülése, egy kis derékfájása, ez mindenkivel előfordul, nem kell aggódni, nincs semmi komoly probléma.

Újabb jótanács: Ha a reumatológus az alábbiak valamelyikét mondja: "Van egy kis gerincferdülése, egy kis derékfájása, ez mindenkivel előfordul, nem kell aggódni, nincs semmi komoly probléma.", akkor kezdj el gyanakodni! És tedd fel az alábbi kérdést és követelj részletes választ: Tulajdonképpen mi okozza a derékfájdalmat?

Így kaptam beutalót gyógyfürdő kezelésre, amit mindig becsületesen végigcsináltam, ami esetenként azért komoly kihívás volt, mert ugye dolgozik is, akarom mondani lovagi teendőket is ellát az ember fia néha-néha... No, így telt el 3-4 év évente egyszer vagy kétszer fellépő derékfájdalom és gyógyfürdőkúra felváltva.

Ez addig tartott, amíg aztán egyszer arra ébredtem, hogy nem tudok felkelni az ágyból. De ezt a rettenetet legközelebb mesélem el.

Üdv, DQ