JELEN (Aktív napom volt): Ma sok olyan dolgot csináltam, amit a korábbi életemben (már úgy értem, abban az életben, ami a porckorongsérvhez vezetett), azaz keveset mozogtam, sokat vezettem és ültem. Ugyanis állásinterjún voltam szép fővárosunkban. Apró változások azért voltak ám, keveset mozogtam, de csináltam pár McKenzie gyakorlatot nap közben, sokat vezettem, de többször megszakítottam és kiszálltam egy kicsit megmozgatni magam, na persze a derékpárna is ott volt a hátam mögött. Így kell ezt csinálni, hogy ez a "kemény" nap ne vessen vissza a javulásban, sőt, megyek is egy kicsit McKenzie-zni. ... Na, itt is vagyok, ugye, milyen egyszerű?
MÚLT (Szenvedés a hipermarketben): Voltam ma egy hipermarketben is, az jutott eszembe, hogy legutóbb amikor ott jártam, sűrűn le kellett guggolnom, igazán szerencsétlennek éreztem magam, néztem a többi vásárlót, akik vidáman vásárolgattak, kutya bajuk se volt, sétálgattak a gondolák közt, ha valamit elfelejtettek, visszamentek újra. Én meg megszenvedtem minden lépésért, komoly optimumszámításokat kellett végeznem, hogy a legrövidebb útvonalat megtaláljam a három beszerzendő termékhez. Ilyenkor okvetlenül megtámadja az emberfiát az a gondolat, hogy: "Miért pont én?" Nem volt jó élmény.
Örömmel jelentem, hogy ma sokkal vidámabb voltam, bírtam a járkálást a gondolák közt, a pénztársoron is végigsétáltam, hogy megkeressem a legrövidebb sort. Ez viszont jó élmény volt. Arra gondoltam, hogy annak örülök, ami másnak teljesen természetes, szerintem folyton mosolyogtam, pedig teljesen egyedül voltam, biztos, meg is néztek páran. A mosoly ott ült az arcomon, ahogy délcegen végigmasíroztam az üzleten. Két okból is, egyrészt örültem, hogy nem fájok, másrészt mosolyogtam magamon, ilyen apróság milyen örömet tud szerezni.
Üdv, DQ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése