JELEN (MR vizsgálat): Midőn korábban kiderült, hogy a CT nem alkalmas a porckorongok állapotának pontos vizsgálatára (tessék ezt megjegyezni, nem minden orvos tudja), egy SOS MR vizsgálatban volt részem, hogy kiderüljön, pontosan mi okozza a már kb. 6 hete fennálló bal lábba sugárzó fájdalmakat.
Lumbális MR esetén mintegy 30-40 percet kell feküdni a géppisztolysorozatra emlékeztető hangokat produkáló gépezetben, ami összesen kb. 80 db keresztmetszeti és harántmetszeti sztárfotót készít a kérdéses területről. Abban már biztos vagyok, hogy a földönkívüliek nem ültettek be a bőröm alá semmilyen vastartalmú cuccot, gondolom, az már az elején kirepült volna belőlem... Az is kiderült, hogy a két legalsó porckorongomon igen erősen jelentkeznek a kopás jelei, elvesztették nedvességtartalmuk nagy részét és mindkettő (az LIV-LV közötti kevésbé, az LV-SI közötti viszont elég rendesen) bedomborodik a gerinccsatornába (hamarosan felteszek egy képet is). Ami a kisebbik baj, mert sajna az LV-SI közötti részben egy kiszakadt darab is található, és ez a kis nyavalyás pont a bal oldalon kilépő ideggyököt nyomja. Orvosom egy igen gyors szteroidos infúzió-kúrát javasolt, amit 5 egymást követő napon kell kapnom, ezt követően két irány mutatkozik:
1.) Ha az infúzió hatására panaszmentes leszek, akkor van esélyem arra, hogy ez a kiszakadt darab idővel felszívódik, összetöpörödik és innentől problémamentes lesz az együttélésünk.
2.) Ha a tüneteim nem szűnnek az infúzió hatására, akkor sajna el kell gondolkoznom a műtéti beavatkozáson, mert várhatóan folyamatosan problémákat fog okozni, súlyos fájdalmak, zsibbadás, akár bénulás is lehet a vége. Ebben az esetben sincs szükség gerincstabilizáló műtétre, csupán egy 5 cm-es vágást ejtenének és kihalásznák a kis huncut darabkát, hogy töpörödjön inkább idekint.
No tehát, ahogy a korábbiakban írtam, most már jó kezekben vagyok, igaz, az egyik kézben egy szikét is látni vélek megcsillanni...
Azonban se súlyos fájdalmakat, se zsibbadást nem szeretnék, a többiről nem is beszélve. Valamint egy cipzárat se szeretnék a hátamra (no nem hiúsági okból, inkább azért, mert természetpárti vagyok, inkább a természet hozzon megoldást, mint egy kés), úgyhogy egyrészt nagyon bízom az infúzióban, másrészt továbbra is gyógytornázok, a napi házi feladatomat mindig megcsinálom, McKenzie meg egyebek, tegnap vettem egy derékpárnát is az autóba, csak így ülök be és ha tehetem, nem én vezetek. Ezen túl továbbra is a térdeplőszéken ülök (most is), a magastámlás, kényelmes forgós-billegős bőrszékemet a sarokba száműztem, már porosodik is. A fentieken kívül biciklizek is minden nap, ha belefér, egy 10 km-es túrát teszek, ha nem akkor csak azzal jövök-megyek a városban. Ja, és drukkolok a falósejtjeimnek, hogy minél előbb felzabálják az eltévedt porckorong darabot.
MÚLT (Amikor nem tudtam felkelni): Most, így utólag, már tudom, hogy a többnyire panaszmentes időszakot zárta le az az esemény, amikor egy reggel nem keltem fel. Nem fáradtság volt bennem, hanem fájdalom. Nem is akármekkora. Egyszerűen felülni sem tudtam. Újszerű, de rémisztő is volt egyben.
Persze volt előzménye is, kicsit fájt a derekam pár nappal korábban, bejelentkeztem a reumatológushoz, meglett az időpont, már csak várnom kellett 4 hetet, voltam egy masszőrnél, javult is a masszázs hatására, aztán mozogtam egy kicsit, elmentem fallabdázni, de csak átmozgató jelleggel, semmi kemény labdamenet. No, másnap kiderült, nem volt valami jó ötlet, úgyhogy senkinek sem javaslom.
Vicces volt, ismét gyereknek érezhettem magam, négykézláb közlekedtem egy darabig, az még ment. Aztán jöttek a kihívások: ha szólít a természet, kutyamódra csak nem intézem el a dolgot... Na valahogy feltápászkodtam a fajanszra. Egész jól boldogultam az öltözéssel is, elhatároztam, hogy valahogy kiszenvedem magam a gyógyfürdőbe, az szokott segíteni. A zokninál azért elakadtam egy picit, sehogy sem tudtam felvenni, pedig többféle pózt megkíséreltem. Végül a hanyattlökött bogár figura lett eredményes, a hátamon fekve, lábat felhúzva sikerült a zokniba belepréselni a lábam. Hurrá! A kis eredmény is eredmény! Szerencsére nem jutott eszembe, hogy a fürdőben igen furcsán fogok mutatni bogárpózban. A cipővel már nem kellett annyit kísérleteznem, egy bogárpóz, aztán már mentem is. Egészen az autóig. Ott kissé visszavetette amúgy is csekély lendületemet a beszállás művelete, de az ajtóra mintegy ráakaszkodva, tolatásban beereszkedtem az ülésre, aztán a kezemmel beemeltem a lábaimat és már meg is voltam. Bevillant egy kép a méltán nagy sikerű Avatar című remekműből, amikor Jake Sully egyedül szállt át a tolószékéből az avatarját irányító egységbe... A kuplungolás volt a következő kihívás, de leegyszerűsítettem a dolgot mintegy kímélve a lábamat és a váltót egyesből kettesbe, onnan egyenesen négyesbe vagy ötösbe váltottam, ezzel megspórolva egy-két szenvedést a pedállal.
No, de szerencsésen megérkeztem a fürdőbe, ahol a meleg gyógyvíz, a szauna és a masszázs hatására exponenciálisan javultam, lényegesen délcegebben léptem ki a medencéből, mint be, ugyanez a masszázsasztallal is. A zokni és cipőfelvétel már simán ment, nem kellett a derültséget keltenem a bogárpózzal. Persze már megtanultam, hogy eleinte ilyen gyors a javulás, azért pár nap mindig kell ahhoz, hogy mozgáskorlátozottságom teljesen megszűnjön.
Üdv, DQ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése