JELEN (Sűrű napom volt): Ma csupa jó tapasztalatom volt a magyar egészségüggyel, ritka az ilyen, de ha megtörténik, el kell ismerni.
Reggel a háziorvosnál kezdtem, mert beutalóra volt szükségem az ideggyógyászhoz, akitől az infúzió elintézését vártam, de nagyon. Már telefonon bejelentkeztem, nagyon rendesek voltak, gyorsan meg is kaptam a beutalót.
Aztán szaladtam (már amennyire tudtam) az ideggyógyászhoz, aki számomra új volt, pár mondatban vázoltam a helyzetet, odaadtam a pesti orvosom véleményét és javaslatát, a doktornő csak odáig olvasta el, hogy kiszakadt porckorongsérv, rögtön megfogalmazta a terápiát: "- Ezt meg kell műteni!". Gondoltam, felhívom a figyelmét az előbb említett orvos terápiás javaslatára is: "-De doktornő, kérem olvassa tovább, ott van az első lépésben javasolt terápia is.", ami ugye az isiász infúzió volt. Doktornő egyből hívta a helyi kórházat, az infúzió intézése ügyében, ami dicséretes, de 5 napra be kellene feküdnöm a kórház idegosztályra, ami nem az"- Csábító ajánlat!" - mondtam - "De nem lehetne valahogy mégis elkerülni a befekvést?" - De el lehet, jöjjek vissza 3 óra múlva az idegsebészhez, ő majd eldönti, hogy mi legyen.
OK, legyen úgy, több szem többet lát alapon vissza is mentem. No, kiderült, hogy a magyar lakosság azon fele, aki nem reumatológushoz jár, az idegsebészhez jár. A kiírás szerint délután kettőkor kezdődött a rendelés, én egykor már odaértem, így csupán 30-an voltak előttem. De aztán tíz perc alatt 50-en lettünk. Kezdtem gondolatban lemondani az esti programomat, amikor is az asszisztens rám vetette magát a tömegben és becibált a rendelőbe, mert hogy én egy sürgős eset vagyok. Ezúton is köszönöm, mert lehet, hogy még most is ott állnék (amit ugye nem nagyon tudok). Így tehát újabb orvost vontam be a konzíliumba, aki figyelmesen végignézte az MR felvételeket, egyetlen vizsgálatot végzett el rajtam (aminek az volt a lényege, hogy fekve feszítsem vissza a lábfejemet, ő megpróbálja lefeszíteni, én meg próbáljak ellentartani neki, sikerült), és közölte a diagnózist, kezdődő porckorongsérv, ami nincs kiszakadva, műtéti kezelést nem igényel, konzervatív kezelést annál inkább, infúzió, gyógytorna, úszás, kerékpár. Ha rosszabbodik, jöjjek vissza. Ezt tulajdonképpen jó hírnek vettem, hisz nincs kiszakadva, az is igaz, hogy a másik doki meg azt mondta, hogy ki van. Ebből adódik a mai jótanács: Ha komoly bajod van, mindenképpen kérdezz meg egy másik orvost is, mert biztos mást fog mondani, így nem tudod, melyik az igaz, viszont a kedvezőbbnek tudsz örülni.
Üdv,
DQ
XXI századi Don Quijote-k vagyunk: másképp látjuk a világot, szélmalomharcolunk, néha kicsit őrültek is vagyunk... Az én modern kori harcaim közül a derékfájás elleni küzdelmem történetét szeretném megosztani Veletek e blogon, azzal szándékkal, hogy ha valaki időben olvassa ezeket a sorokat, akkor talán nem kerül olyan helyzetbe, mint én vagy sorstársaim. Néha nagyon kétségbeejtő a helyzetünk, de a legfontosabb, hogy nem szabad feladni! Üdv, DQ
2010. november 9., kedd
JELEN: Sűrű napom volt
Címkék:
háziorvos,
idegsebész,
ideggyógyász,
porckorongsérv
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése