Már-már egy munkanapszerű napot is remekül kibírtam, voltam két interjún, vezettem 160 km-t, kiszálltam-beszálltam, tolattam-parkoltam, egyszer sem fagytam le a fájdalomtól, nem kellett semmilyen fájdalomcsillapító eszközhöz se folyamodnom. Ami jó. Viszont ilyenkor hajlamos az ember fia elfelejteni, hogy milyen volt, amikor nagyon gáz volt. Másfél hónapja még reménytelenül szenvedtem, úgy éreztem, semmi se használ, sehogy se javulok. Most meg mint kinek kutya baja...
Sok olyan történetet olvastam a neten, hogy: "Megműtöttek, panaszmentes lettem, de 3 év múlva ismét előjött, most készülök a következő műtétre, stb... stb..." Az ok, az valószínűleg az, hogy a problémát előidéző tényezők nem lettek kiküszöbölve. Azt hiszem az a nagyon nehéz dolog ebben, hogy a 20-30-40 éve megszokott kis életünkön változtassunk. Ha tünetmentesek leszünk, vagy túlesünk a műtéten és kutya bajunk sincs, akkor rögtön el is felejtjük az egészet addig a pillanatig, amíg le nem teper egy újabb fájdalom.
Csakhogy ez a dolog olyan, mint a mezőgazdaság. Akkor kell vetni, amikor van mit enni és nem akkor, amikor már nincs. Vagy mint a sikeres dolgok nagy része. Hosszabb távon kell előre gondolkodni, ha csak rövid távra nézünk előre, simán elvéthetjük az utat. De nem is papolok tovább, térjünk a lényegre.
Meg kell vizsgálni a kockázati tényezőket, és változtatni kell. Aki mindig is nehéz fizikai munkát végzett, annak két választása van, vagy keres valami más melót vagy kitalálja, hogyan tudja úgy csinálni, hogy ne terhelje a gerincét. Akinek súlyfeleslege van, fogynia kell. Aki ülő munkát végez napi 8-10 órában, vagy kitalálja hogyan tudja porckorongkímélő módon folytatni vagy csináljon mást. Aki sokat vezet autót vagy szálljon ki vagy vezessen úgy, hogy ne gyilkolja a porckorongját közben.
Ilyen egyszerű. Van olyan eset, amikor egy kis változás is elég, például egy derékpárna a kocsiba. Nem nagy kaland, meg kell venni és használni kell. Van, amikor egy ígéretes karriert kell beáldozni az egészségért. Eljön a pillanat, amikor az ember megteszi. Vagy rájön, hogy meg kellett volna tenni. Ez a rosszabb. Érdemes elolvasni: http://www.vital.hu/sztareletmod/mandula_petra
Eredményes változtatást Mindenkinek!
DQ
XXI századi Don Quijote-k vagyunk: másképp látjuk a világot, szélmalomharcolunk, néha kicsit őrültek is vagyunk... Az én modern kori harcaim közül a derékfájás elleni küzdelmem történetét szeretném megosztani Veletek e blogon, azzal szándékkal, hogy ha valaki időben olvassa ezeket a sorokat, akkor talán nem kerül olyan helyzetbe, mint én vagy sorstársaim. Néha nagyon kétségbeejtő a helyzetünk, de a legfontosabb, hogy nem szabad feladni! Üdv, DQ
2010. november 30., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szia DQ!
VálaszTörlésFantasztikus a blogod. Nagyon örülök, hogy rátaláltam. 37 éves vagyok és a problémám szintén porckorongsérv. L5 kiszakadt és L4 protrusio. Nekem hirtelen isiászos fájdalommal indult és október 21-én műtöttek Szegeden 2 hét konzervatív terápia után.
Csak a kiszakadt L5 porckorongot operálták. A panaszaim (izomgyengeség és érzészavar a bal combtól bal lábfejig) hamarosan elmúltak. Viszont még javában lábadozok. Nem szabad fordulnom, hajolnom, sokat ülnöm, zoknimat nem tudom felvenni stb. Holnap kezdődik a gyógyfürdő-fizioterápia.
Neked is javulást kívánok és követni fogom a blogodat.
Üdv,
Markko
Hello DQ!
VálaszTörlésA bevált gyógytornász valamilyen elérhetőségét meg tudnád adni?
Továbbra is kitartást és gyógyulást!
Üdv.: egy ülőpárnás sorstárs