2010. november 11., csütörtök

JELEN: Tanulok járni, azaz gurulni. MÚLT: Fizikoterápia

JELEN (Tanulok járni, azaz gurulni): Szerencsére nem arról van szó, hogy drasztikusan visszaesett a mozgáskoordinációm, vagy hogy ismét négykézláb kezdtem a napot, sőt akciós kerekesszéket sem vásároltam, csupán arról, hogy vételeztem egy MBT cipőt, mert azt állítják róla, hogy segít a hozzám hasonló gerincproblémákban szenvedőkön. Gyógytornászom szerint amellett, hogy tartást javít, használatával a test súlyának egy jelentős része áthelyeződik az izületekről az izmokra, így egyszerre tehermentesít és meg is dolgoztatja az izmokat. Mint ahogyan korábban írtam, mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy a korábbi életemet visszakapjam, remélem, ez is egy fontos kanyar ezen az úton.

Több kivitelt is felpróbáltam, utcait sportost, szandálszerűt, zártat, puhatalpút, keményet, és az M. Walk Black típust választottam, nem a kinézet, inkább a viselet kényelmessége miatt. Sportos kivitel puha talppal, kicsit otromba, de nem izgat, mert ugye nem bálban fogok táncolni benne. Tanulnom kell még a helyes járást, nagyon szokatlan, oda kell figyelnem, hogy ne csámpítsak benne, de állítólag pár nap alatt bele lehet jönni. Két dolgot máris tapasztaltam: 1.) A tartásomon egyből javított, mert amúgy túlságosan előre terhelek (ez lehet oka sok bajomnak), na most ebben a cipőben nem tudok előre terhelni, mert akkor előre is esek. 2.) 1-2 órát volt ma rajtam, de már előre érzem, hogy holnapra izomláz fog kínozni olyan helyeken, ahol eddig nem is tudtam, hogy izom található. Visszatérek majd még erre a témára a tapasztalatokkal, most kalandozzunk el egy kicsit a múltban.

MÚLT (Fizikoterápia): Miután az előző orvosomtól megszabadult a rendelő intézet, felkerestem egy másikat, neki is megmutattam a röntgen eredményt, viszont őt sem érdekelte, hogy mi van a beszűkült résben. Inkább elküldött fizikoterápiára. Mert hogy ott még nem voltam, hátha segít. Lelkesen vetettem alá magam a kezelésnek, mért én is bíztam benne, hogy érezhető javulást tapasztalok. A kezelés fél óra volt, három felvonásból állt. Elsőként ultrahang kezelést kaptam a problémás helyen, ez asszem azért kell, mert oldja a meszesedést. Ezt követően rákapcsoltak a hálózatra, azaz nedves ruhán (lehet, hogy pelenka volt?) keresztül picike kis áramot vezettek belém (ekkor már nemcsak lelkes voltam, de már a szemem is csillogott), ez meg azért jó, mert vérbőséget okoz. Harmadik felvonásként pedig kis vibráló tappancsokat kaptam a derekamra, melyeknek izomlazító hatásuk van. Úgy el lazultam, hogy csak na! A második alkalomtól fogva ébresztgetni kellett a kezelés végén, mert minduntalan álomba lazultam magam. Szóval kellemesen elpihengettem, de sajnos a derékfájásom csak nem akart elmúlni. Ezt el is mondtam a újdonsült orvosomnak, aki először felírt egy gyógyszert, aztán megkérdezte, hogy nincs-e véletlenül prosztatagyulladásom. Úgy tűnik, rövid ismeretségünk alatt olyan megoldhatatlan problémát okoztam, ami miatt kénytelen volt kimerészkedni a szakterületéről. Vagy ilyen hamar elfogytak az ötletei? A kedves olvasó nehogy azt gondolja, hogy megrémültem vagy megsértődtem amiatt, hogy kérdésével mintegy megérintette az intim szférámat, speciel pont fél évvel korábban estem át néhány olyan nem túl kellemes vizsgálaton, ami alapján határozottan tudtam nincs-csel felelni kedves kis kérdésére. Na, ezen a ponton a bizalom elpárolgott, azóta sem találkoztunk.

Folyt köv.
DQ

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése